Másodpercek elteltével jelent meg a szobában Han, maga után húzva párját, Minhót.
-Miért kellett ide jönnöm?-nézett szét Minho.- Szét akartok szedni?-ráncolta össze a szemöldökét.-Nem én feküdtem le vele, nem csináltam semmit!-védekezett Minre mutatva.
-Nem te tökkelütött! Jó, hogy nem feküdtél le vele! Mondjuk akkor most nem állnál ilyen egyenesen itt.-morogta az utolsó mondatot Jisung.-Tanácsot kell adnod Seungminnek, hogyan álljon bosszút a leaderen!
-Miért pont én?-mutatott magára az idősebb, miközben leült egy székre, és a lábára ültette párját.
-Miért kérdezzük Jeongint? Esetleg Changbint? Netán Hyunjint?-nézett szembe párjával Jisung.
-Én nem értem, miért nézi mindenki balfasznak Hyunt?!-dőlt hátra Felix elfordítva a fejét a párról, miközben karba tette a kezeit.
-Van okunk rá, nyugi. Neked nem mutatja meg mekkora egy szamár!-forgatott szemet Minho.-Mindegy. Tanácsért vagyok itt.
-Hallgatunk hyung!-sürgette Han.
-Én amondó vagyok, hogy hagyd figyelmen kívül. Mind ismerjük Chant nemde? Mindannyian tudjuk, hogy a legnagyobb félelme a csapat harmóniájának összeborulása. Láttuk mennyire megviselte a Woojin ügy is.
-Te akkora egy zseni vagy!-csókolta meg boldogságában párját Jisung.-Köszönjük!
-Ezért megérte.-mosolyodott el féloldalasan Minho.
-Akkor csak simán zárjam ki?-kérdezte Seungmin.
-Persze. Egyszerű.-rántott vállat Minho.
Neked egyszerű, mert neked ott van Jisung, és te nem vagy szerelmes Bangchanba! -gondolta magában Seungmin, de végül rábólintott.
-Most hagyunk zuhanyozni, és felöltözni. Mindjárt kész a reggeli is.-állt fel a három fiú egyszerre, majd Felix megszólalt.
Seungmin csak bólintott, majd hosszú percekig csak bámult maga elé. Ki kell zárnia a fiút az életéből, akit mindennél jobban szeret. Nincs ennél rosszabb dolog az életben. Chan nem érdemli meg őt.
[…]
Chan másnap elutazott Ausztráliába. Seungminnek fájt, hogy még egy bocsánatot sem kért tőle, rögtön az incidens utáni nap elment.
Felix és Jisung próbáltak mindig mellette lenni, ami az esetek többségében sikerült, de párjaik is igényelték a törődést.
Seungmin csak magára számíthatott. Jeongin és Changbin elvoltak a saját kis világukban, ők nem lelkiztek vele, amit nem is várt el tőlük.
Chan két nap múlva hazaért. Semmi változást nem vélt felfedezni az idősebben, ami fájt Seungmin kis szívének. Talán párszor próbált idősebb kezdeményezni beszélgetést, de Seungmin fájó szívvel is bár, de figyelmen kívül hagyta.
A mai nap már Bangchan sem kezdeményez beszélgetéseket a kisebbel. Talán még néha-néha eszébe jut a zöldtea, meg a kisebb hangja, amikor a nevét sikította, de egy szomorú sóhajtásnál többre nem ment sajnos. Reménytelennek bizonyult a Seungminnal való kapcsolata.
-Changbin!-szólította meg az előtte sürgő-forgó fiút a konyhában.
-Mond!-folytatta tovább a főzést Bin.
-Mit tegyek, hogy Seungmin közelébe kerüljek?
-Csaknem eszedbe jutott szegény gyerek?-tett le mindent a kezéből Changbin és Channal azembe fordult.
-Nagyon elrontottam?-hajtotta le a fejét a leader.
-Mondanám hogy igen, de magadtól is tudod te azt. Nagyon gonosz volt lefeküdni vele ha nem szeretted.
-De én...
-Nehogy azt mondd, hogy szereted!-mordult rá Binnie idegesen.-Azt mondtad „Nem tudom miért feküdtem le Seungminnal?”
-Össze voltam zavarodva érted?
-Én értem hyung, de ezt magyarázd annak a szegény fiúnak, ne nekem!
-Nem adnál valami tanácsot mégis?-reménykedett a leader.
-Általában te szoktál tanácsokat osztogatni...
-De most ötletem sincsen. Legszívesebben bezárnám magunkat egy szobába, ahonnan nem engedném ki amíg meg nem bocsát nekem...
-Tedd azt!-fántott vállat Changbin.
-Most komolyan?
-Persze! De ha nagyon rosszul viseli akkor engedd ki. Tudod egy kapcsolat kettőn áll. Hiába kezdenéd elölről, ha ő már nem akar tőled semmit.
-Igazad van.-állt fel, és kiment a konyhából.
-Már most?-lepődött meg Changbin, de nem hagyhatta ott az ételt.
-SEUNGMIN!-kereste a kisebbet.
Semmi választ nem kapott, csak amikor benyitott Felix szobájába. A hatalmas ágyban feküdt Hyunjin az ágy támlájának dőlve, miközben telefonozott. Lábain Felix pihentette a buksiját, hajában Hyunjin hosszú ujjai elmerültek. Felix hasánál pedig ott szundikált Seungmin, akinek Felix mosolyogva simizte a haját.
-Chan?-ült fel meglepetten Felix.
-Seungminért jöttem.-vette fel a karjaiba egyszerű mozdulattal a mélyen alvó kicsit.
-Chan, ne!-súgta Felix miután Seungminért nyúlt.
-Van vele egy kis megbeszélnivalóm.
-De ha nem akarja hagyd őt!
-Nem fogom senkire sem ráerőltetni magam.-csukta be az ajtót Bangchan.
Megszaporázta a lépteit, nehogy a nappali közepén ébredjen fel Seungmin, mert akkor minden tervének lőttek.
-C-Chan?-nyitogatta a szemeit Seungmin.-Engedj el!-kapálózott, de sajna már a zárt szobában volt.
-Seungmin, hallgass végig!-tette le a mérges fiút az ott lévő ágyra.
