- Kérjük figyelmüket, megkezdjük a leszállást.- szólt egy kellemes női hang.
Úristen.
Gyorsan betettem a könyvemet, és vártam a leszállást.
****
Remegő lábakkal sétáltam le a lépcsőn a repülőről. Soha nem örültem még így életemben hogy földet látok, több mint 8 óra borzalmas repülés után..hogy lehet ilyen magasban utazni? És mi a biztosíték rá hogy nem zuhan le a repülőgép?? Nem utaztam eddig repülőn, nemtudom mennyire megszokott ez embereknél de a gépen mindneki halálosan nyugodt volt, csak nekem volt hányingerem állandóan.
Megszereztem a bőröndöm, és haladtam a tömeggel a terminálba. A nevem kiáltására lettem csak figyelmes.
- Skarlett! Scaar! - szólt szinkronban egy női és egy férfi hang.
Megfordultam és ott álltak szemtől szembe. Nem mehetnék vissza? Fintorogva néztem rajtuk végig. Egy magas jóképű kissé őszülő hajú férfi, mogyoró barna szeme van, oldalán a feleségével.. szép arca volt, kék szeme csak úgy világított, szőkésbarna haja válláig ért. Mind a ketten márkás ruhákat viseltek. Tényleg ők lennének a szüleim? Úgy tudtam azért passzoltak le egy intézetnek mikor születtem mert még magukat sem tudták fenntartani nem hogy még engem. Hasonlítok én egyáltalán rájuk? Lehet hogy ez az egész tévedés..
Mosolyogva közeledtek felém, a nő felém nyújtotta kezét s bemutatkozott:
-Szia édesem! Dabby vagyok hívj csak anyának vagyis ha csak szeretnéd. - az utolsó három szót elhadarta. Én pedig félrenyeltem a saját nyálam...
- Mike vagyok.- mutatkozott be a férfi mosolyogva.
- Már nagyon vártunk téged Skar, hiányoztál!
-Sok mindent kell megbeszélnünk. - mondta Dabby.
Álltam szótlanul és éreztem visszatér a hányinger. Lenyeltem a gombócot és válaszoltam:
-megyünk? Vagy mi lesz?
mindkettőjükről lefagyott a mosoly, mit gondoltak pár szép szó és elfelejtem az elmúlt 17 évnyi bántalmakat? Hát nem, kurvára nem.. nem ismernek engem..semmit nem tudnak rólam.
- Rendben, menjünk pakoljunk be a kocsiba.- szólt mike és elvette kezemből a bőröndöm, majd a kocsihoz érve betette a csomagtartóba. Öhm.. fehér BMW bebasz. Beszálltunk és elindultunk. Útközben ràvoltam tapadva az ablakra. Egészen szép ez a Chesire.
