7. Fejezet

1.4K 95 3
                                    

Kedd

Reggel nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, nem nagyon tudok alkalmazkodni ehhez a korán keléshez. Kifésültem a hajamat, felvettem egy fekete csőnadrágot, és egy "hello" feliratos fehér pólót, végezetűl a fekete conserv cipőmet. Vagyis..neem Converse-nek hívják. Hogy lehet ennyire idióta nevet adni es cipőnek. Nekem akkor is konzerv marad. Dabby tegnap megmutatta hogy hogy tudok egyszerű sminket elkészíteni hogy emberek közé mehessek. A bőrömhöz megfelelő színű alapozót vittem fel az arcomra, majd következett a szempillaspirál.. nos kissé még bénáskodom, és nemtudom hogy miért de tátott szájjal jobban tudok koncentrálni..ez beteg. Mire végeztem egészen emberi külsőm lett. Már egy pár napja szép idő van és állítólag lesz is, szóval úgy döntöttem egyedül megyek el suliba. Hátamra vettem a táskám és kiléptem az ajtón. Sütött a nap. Figyeltem a velem együtt mozgó árnyékomat miközben sétáltam.
-Neharagudj. -Szólt valaki a hátam mögül.
megdermedtem, mert ismertem ezt a hangot. Nem fordultam meg.
-Hagyj békén. -továbbsétáltam.
De utánnam jött..

-Tényleg neharagudj.. én ..t-tetsz-el nnn-ekem. -hangjából eltűnt az a magabiztosság.
Megfordultam és a szemébe néztem.
-Nem ismerlek.
visszafordultam és folytattam
utamat.
Elkapta a csuklóm, így szembekerültem vele ismét.
-Hagyjál. -kiáltottam rá. kitéptem kezem a szoritásából és futottam a suliig. Nem jött utánnam.
****
-neharagudjon, megtudná mondani hogy merre találom a biológia laboratóriumot? -kérdeztem a portás nénit Ott lesz első órám. Eligazított aztán mentem utamra.
Áh, meg is van. Lehuppantam az utolsó padsorba és lehajtott fejjel vártam az óra kezdetét. Különösebben nem érdekeltem senkit. Levegőnek néztek. Jól kezdődik az év..
-Gyerekek csendesebben! - lépett be a tanárnő, majd el is kezdte az órát. Éppen àlomba merültem, mikor valaki meglökött oldalról és bevágtam a fejem az asztalba.
Felnéztem. Zayn. Kurva Zayn..
Mellettem ül. Dejó.

-Tényleg sajnálom. Nem kezdhetnénk újra?

-Nem lehetne hogy másnak zúzod szét a fejét? -néztem a padot közben.

Figyelmen kívűl hagytam kérdését..mi a picsát képzel?
-Higyj nekem kérlek.
Nem bírtam ki.

Felnéztem rá és kutyafejet vágott, elnevettem magam.

-De

-Mrs. Davies csendesebben. -intett rám a tanár, majd elfordult.

-Ó hát persze - szemtelenkedtem. Majd mikor megláttam hogy Zayn nos..khm oda nem illő dolgokat mutogatott a tanár hátának röhögőgörcsben törtem ki.

- Davies, Malik az igazgatóiba most.
Oh hogy kabd be..vén ribanc. Nevetni sem lehet?
Gyorsan kisétáltunk a teremből, követtem Zayn-t..eléggé otthonosan mozgott ezen az útvonalon, gondolom voltak már ennél súlyosabb ügyei is. Levágta magát egy székre. Én pedig egy szék távolságra tőle.
-Most mit izélsz? -nevetett. Azok a szemek

-Miattad vagyunk itt.

-Nem, a te sértődékenységed miatt vagyunk itt. -vágott vissza.

-Talán nem kellett volna rámnyomulnod, úgy ahogy.

Már nem mosolygott. Hát ez van Malik.
-Legyünk barátok, kérlek Skar -
Bazdmeg ennyire gyengének lenni.
Puhány vagyok. Kell egy barát.

-Egyen meg a fene. -nevettem. -Barátok.
Egymásra nevettünk.
Aztán beállt a csend.

-És amúgy mit csinál egy hozzád hasonló gengszter?

-Van egy bandánk. -mondta komolyan.

-Komolyan? Nemár..- ő?

-Gyere el a próbánkra. -Nézett rám.
-Nem is tudom. - vaciláltam, keresni akartam valami kifogást.

-Naa gyere már jól játszunk.

-Te egoista..legyen -nevettem.

-Mi a bandátok neve?

-Four .....

Stockholm Syndrome •{ HUN }•Where stories live. Discover now