Together // Kazuha X Reader Oneshot [Genshin Impact]

Together

Liyue kikötőjében izgatottan vártad a híres neves Crux hajót. Pontosabban az azon utazó rég nem látott barátod, Kazuhát. A fiúval való távkapcsolatod már lassan 1 éve tartott. Nehéz volt, de megérte, viszonylag sokszor tudott meglátogatni Liyueban. Még régebben, Beidounak köszönhetően ismerkedtetek meg. Már akkor is az Adventure's Guildnek szolgátál az electro visionoddal. Ott is sok embert ismertél meg, mégis kevéssel tartottad addig a kapcsolatot. Nem igazán értettek, és sok esetben furának is találtak. Szerencsére nem voltál emiatt szomorú vagy esetleg mérges, hisz azok akiket szerettél még mindig melletted voltak. Kazuha is közéjük tartozott, megértett szavak nélkül is, és mindent elmondhattál neki.

Az előző pár hétben Inazumában segített a Vision Vadászat beszüntetése érdekében. Így aggódtál, hogy ne essen semmi baja a harcban.

Egy padon ülve lóbáltad a lábad, melletted meg egy adag jól megfőzött hal volt egy kis ételhordóban, olyasfajta üdvözlő ajándékként. A tengert kémlelted türelmetlenül, a kék végtelenségről a lenyugvó nap sugarai csillogtak vissza, a nap már a horizontot súrolta. Az ég rózsaszín és vörös árnyalataival játszott, a nyári szellő pedig néha kellemesen megsimogatta arcod.

Már bóbiskáltál a sok várakozástól amikor megláttad a tengeren úszó hajót. Szemeid kipattantak és az ajkaid is szélesebbek lettek. Pár perc múlva már ki is volt kötve a hajó, és csak arra eszméltél fel, hogy barátod karjai között vagy. Ahogy ölelted megérezted a kellemes , és hiányolt illatát.

-Ugye semmi bajod? - kérdezted aggódóan ahogy eltoltad magadtól, hogy a szemébe nézzhes.

-Semmi bajom, [Név]. Hiányoztál - mondta nyugtató hangjával.

-Te is... Jut eszembe! - Nyúltál a becsomagolt ételért - Tessék, gondoltam örülnél neki.

-⁠☆☆☆-

-Na, hogy ízlik? Képzeld, a napokban Xianglinggal a konyhában ügyeskedtem. Egész sok mindenben segített...- kezdtél fecsegni.

-Nagyon finom volt. Köszönöm! - mondta Kazuha miután befejezte az evést. Liyue egyik eldugott részén ültetek a fűben. Már késő éjszaka volt, azonban ti még mindig beszélgettetek. Már nagyon hiányoztak ezek a hajnalba nyúló beszélgetések vele. Figyelmesen hallgattad, ahogy meséli az Inazumában történteket.

-Képzeld, találkoztam Gorouval is. Segítettünk Beidouval a Shogun seregét megállítani- mesélte. A fiú már sokat mesélt neked Inazumáról, és az ottani barátairól.

-Még jó, hogy időben érkezetetek... Az Utazóval végül mi lett?

-A Raiden Shogunnal szembeszállt, miután majdnem megölte, szerencsére sikerült megmentenem...

-Tessék? - sokkoltál le. Kazuha már sokat mesélt a Mindenható Raiden Shogunról is, és hogy milyen ereje van. Ahogy arról is mesélt már, hogyan járt a barátja a Shogunnal. - Jól vagy, igaz? - kezdtél megint aggódni.

-Persze, jól vagyok... Örülök, hogy sikerült megmentenem az Utazót. Valamint sikerült beszüntetni a Vision Vadászatot is.

- Végre észhez tért a Shogun! Jó sokáig tartott neki...

-Örülök, hogy végre itt lehetek - mondta váratlanul. Lágyan elmosolyodtál, majd megfogtad kötszeres kezét.

-Én is örülök - gyengéden rászorítottál a kezére. Egy ideig kellemes csendben ültetek. Gondolataid közt merengtél. Minden olyan tökéletes volt. Az ég, a táj, a csillagok, a szellő... Minden. Nem akartad, hogy véget érjen ez a pillanat. Szemeitek a fénylő csillagok között ugráltak, néha fel is fedeztetek egy-egy csillagképet. Ahogy fogtad Kazuha kezét, biztonságban érezted magad.

-[Név] - törte meg a csendet Kazuha.

-Igen? - fordultál felé érdeklődve.

-Támadt egy elképesztő ötletem.

-⁠☆☆☆-

3 héttel később

Már az utolsó köröket tetted a házadban, hogy ellenőrizd, mindent elraktál-e, közben Hu Tao sápítozott, hogy mi lesz vele nélküled. A nyitott ajtón szöktek be a ragyogó nap sugarai, ha már a besötítített ablakokon nem tudott.

-De [Nééév]! Nem költözhetsz csak el egy teljesen más országba 3 hét alatt! Mi lesz velem- nem is, mi lesz velünk nélküled? - rángatta gyerekesen a vállad.

-Túl fogjátok élni. Egyébként is, sokszor terveztem látogatni.

-Az más... Nem akarom, hogy elmenj. Vagyis örülök nektek, de akkor is! Hiányozni fogsz! - vallotta be a lány. Nem találtad a megfelelő szavakat. Valóban váratlan ötlet volt, és valóban lehet, hogy elhamarkodott döntést hoztál, de már számtalanszor elképzelted, hogy milyen jó lenne ha életedszerelmével élhetnél. Így, hogy Inazumára jobb idők vártak, bátrabban cselekedtetek. A sok várakozás (az egyébként csodálatos) levelekre és a távolság kikészített. Végül szomorúan sóhajtottál, közben ölelésbe vontad.

-Ti is hiányozni fogtok. De ígérem, sokszor fogok írni nektek, és persze látogatni is! - amint eltoltad magadtól, hogy lásd az arcát, rámosolyogtál. Ő ezt szomorúan viszonozta.

A nyitott ajtó keretén kopogást hallva felfigyeltél Kazuhára.

-[Név], kevesebb mint negyedóra és indulunk- szólt kedvesen. Megértő volt veled, hisz tudja hogy nagyon gyors és nem várt volt ez az ötlet. Eleinte még ő maga is kételkedett, de ahogy látta mennyire lelkesedsz, magabiztosabban állt a dolgokhoz.

-Rendben, nem sokára megyek - mondtad. Kazuha bólintott, és visszaindult a kikötőbe. A hajón már dobozolva volt minden holmid. Utoljára Hu taora néztél, elővéve a házkulcsot a zsebedből megindultatok ti is a kikötőbe.

-⁠☆☆☆-

A Crux előtt álltatok. Barátaiddal váltottál pár utolsó szót. Xinqiutól,Chongyuntól és Yanfeitől már elbúcsúztál, a még mindig letört Hu Taot próbálták jobb kedvre deríteni (főleg Yanfei). Látszott rajta, hogy igyekszik pozitív maradni.

-[Név]. Csináltam nektek valamit az útra - adott oda Xiangling egy adag [ kedvenc étel]-t. -Remélem ízleni fog... Hiányozni fogsz.

-Te is Xiangling- ölelted át, közben elvetted tőle az ajándékát. -Nagyon köszönöm, jó illata van!

-[Név]! Indulunk! - szólt Beidou. Gyorsan megöleltél mindenkit mégegyszer, aztán felsiettél a hajóra. Hevesen integettél nekik, míg már nem láttad őket. Tehetetlenül nézted az egyre összemenőbb Liyuet a Crux fedélzetéről. Végezetül odamentél barátodhoz, aki a hullámzó vizeket nézte. Leültél mellé, mire ő átkarolta a vállad félkezével.

-Minden rendben?

-Igen. Csak olyan... Fura - mondtad. Kazuha megértően bólintott és közelebb húzott magához. -Viszont várom, hogy megismerhessem a barátaid! Főleg Gorout! - tetted hozzá derülten.

-Sokat meséltem már rólad nekik - vallotta be.

-Tényleg?- lettél izgatott

-Igen - felete egy halvány mosollyal.

Elkalandozatatok egymás arcán egy pillanatra, csak arra eszméltél, hogy egymást csókoljátok. Annak ellenére, hogy ez nem az első csókotok volt, még mindig táncoltak a pillangók a hasadban, ráadásul a szíved is mindig tempózott, és mindig
elvarázsoltak az édes ajkai.

-⁠☆☆☆-

Remélem tetszett!! A jövőben tervezek még ff-et! :)) ( Bár az utóbbi kérdéses még) Kicsit rövidke lett, de ez van ^^

Love this man w all my heart🫶