Egy prostituált naplója (18+; szexualitás)

Harmadik munkanap

Délután 3körül kezdek el készülődni, és kb 4kor indulok el. Ez ma sem lett volna másképp, viszont pont három órakor felhívott Jácint
- Halo - szóltam bele a telefonba
- Szia Vanessza! Jácint vagyok. Tudod, tegnap előtt adtad meg a számod.
- Szia. Tudom ki vagy, emlékszem.
- Oh, de jó. -mondta halkan. Kicsit izgatottnak hangzott
- Mondtál valamit?
- Nem.. Vagyis. Igen! De nem fontos
- Oké. Nekem viszont készülnöm kell. Vár a munka.
- Ne!
- Mi?
- Várj! Eljönnél velem.. valahova?
- Hát, már egyszer elmentem veled. Egyszerre mentünk el két napja.
- Mi? Ja, nem úgy. Hanem találkozni
- Randi?
- Úgy is hívhatjuk.
- Ez esetben. Rendben. Mikorra gondoltál?
- Hát.. például.. ma?
- Ma dolgozom
- Egy napot kihagyhatsz.
- Jó, de a főnököm-
- Főnököd? Kurva vagy.. Már bocsánat. Nem úgy értettem. Hanem úgy, hogy a munkád..
- Szakma..
- Akkor a szakmád.
- Meggondoltam. Mégsem érdekel a találkozó. Szia.
Milyen bunkó..
Elmentem dolgozni, de ma senki sem akarta megdugni a 20 évest. Majd amikor már akartam volna hazamenni, megláttam valakit. Felém közeledett. Barna hosszabb haja van, és egy szemüveg volt rajta. Gyönyörű kék szemei vannak..
Jaj. Ez Jácint. Elfutottam, de ő gyorsabb volt. Megragadta a karom, és a falhoz nyomott. Megcsókolt.
- Na mi az, már nem tartasz egy büdös kurvának? - kérdeztem, könnyekkel a szememben
- soha nem tartottalak annak. A munkádra-
- Szakma.. - szipogtam
- A szakmádra értettem.
- Hagyjál bèkèn. Ne keress soha többé.. Kérlek.
Nem vártam meg a választ. Ellöktem magamtól, és elfutottam. Már sötét volt. Közben az eső is megeredt. Hazáig futottam, majd otthon, ahogy hazaértem, beledőltem az ágyamba, és csak sírtam. Azt hittem, hogy ott helyben meg fog erőszakolni. Nem tudom hogy akkor mit csináltam volna. Nem történt meg, de így is utálom magam. Mit élhetnek át azok, akiket megerőszakolnak. Bele sem tudok gondolni.
Álomba sírtam magam.