Rossz időzítés

Második alkalom

Az este folytatódott.Mi Balázzsal egész este titokban ki jártunk a többiektől csókolóztunk vagy csak ölelt és beszélgettünk.
Hajnalban ki dőlt mindenki mi is az egyik szobában elaludtunk.
Mivel nekünk Adéllal hamar kellett haza jönnünk, ezért korán felkelltem és elköszöntem Balázstól. Először nem tudtam,hogy hogy köszönjek el öleléssel vagy csókkal. Végül csókkal köszöntem el és mentem ki fele Adélhoz.
Haza értem és mivel igazából aludtam kemény 2óra hosszát be is aludtam,amint lefeküdtem az ágyba.
Már majdnem újra este volt amikor felkelltem és egész este az járt a fejemben,hogy mi történt előző nap.
Nem tudtam ki verni Balázs arcát,mondatait,tetteit a fejemből.
Mit miért csinált? Én miért mentem bele?
Ezek a kérdések.
Igazából pár nap múlva el is felejtettem,majd kaptam egy insta értesítést.. Balázs követni kezdett téged.
Ami kicsit felkavart de hamar elis engedtem.
Teltek a napok,hetek ugyanúgy,mint eddig mintha semmi nem történt volna.
Olyan 1hónap után megint hívtak minket egy buliba Ádámék, és tudtam jól,hogy Balázs is ott lesz.
Adéllal végül úgy döntöttünk elmegyünk és meglátjuk mi lesz.
Ideges voltam még remegtem is Adél egész úton nyugtatott,hogy semmi baj se lesz.
Bementünk köszöntem mindenkinek,majd jött Balázs és egy Sziával elmentünk egymás mellett.
Kicsit rossz érzés volt,hogy csak egy szia, azért egy ölelés jól esett volna de nem törődtem inkább vele.
Eltelt egy jó óra hossza és akkor szólt nekem Ádám,hogy menjünk már beszélgetni egy kicsit.
Ki mentünk és azonnal kérdezte miért vagyok ideges ha Balázs nem az?
Próbáltam tagadni,hogy nem vagyok az de nem igazán hitt nekem amin nem csodálkozom.
Oda hívta Balázst is,hogy beszélgessünk kicsit.
-Lara remélem tudunk ugyanolyan jóba lenni,mint a történtek előtt,mert én amúgy nagyon bírlak.-Mondta Balázs közben a kezét nyújtotta felém,hogy öleljem meg.
-Perszee én is ezt akartam mondani.-Kicsit megkönnyebbűlve öleltem meg.
Ezután tök jól elbeszélgettünk megint.
Az este alatt sokat táncoltunk együtt, nevettünk, beszélgettünk.
Majd végül mikor már majdnem mindenki lefeküdt aludni egy opció maradt nekünk,hogy együtt aludjunk.
Gondoltuk nem nagy tragédia ha múltkor is ez volt.
Nem is aludtunk csak egy órát körülbelül azt is már reggel végig beszélgettük az éjszakát,azonban a fejem rá hajtottam és ő át ölelt így aludtunk el.
Olyan jól esett hozzá bújni, biztonságban éreztem magam még ha tudtam is,hogy ezután nem találkozunk egy darabig.
Most Balázsék hamarabb haza mentek mint mi el is köszöntem tőle,majd be mentem Adélhoz.
Nem sokkal később mi is haza mentünk,az út közben pedig elmeséltem mindent Adélnak, mivel az este alatt keveset láttam hiába voltunk egy házban.
Itthon megint olyan volt mintha semmi sem történt volna.
Éltem a kis életem,hétvégéken buli, hétköznap suli és tesóimra vigyáztam.
Minden tök jó volt egy pár hónapig..