Elrabolva //BEFEJEZETT//

28. ~A PSZCHIHOPATA

Már hét nap telt el Emmeline eltűnése óta. Nick teljesen magába fordult, és minden este részegre itta magát.

Senki sem tudott rá hatni, csak a szobájában töltötte az idejét egész nap, és azon ügyködött az embereivel, hogy valahogy megtalálja a feleségét.
Arcszőrzete kezdett eléggé megnőni, nem ápolta magát, alig evett vagy ivott, csupán az alkoholt.

Mindeközben Josh minden egyes nap meglátogatta Emet a kunyhóban, és próbálta őt megtörni. Száraz kenyéren és vízen tartotta, amíg nem hajlandó szépen beszélni vele. A lány azonban eg, percre sem inogott meg. Minden erejével azon volt, már ami még maradt neki, hogy ellenálljon Josh bántalmazásának.

Többször is előfordult hogy bántotta, példának okáért rugdosta, különböző tárgyakkal ütötte meg, de legtöbbet pofozgatta. A lány viszont hősiesen tűrte a rámért csapásokat, és bízott benne hogy megmentik.

Amikor egyedül hagyta őt, Emmeline arról ábrándozott, hogy Nick kiszabadítja, és milyen külön féle gaztetteket művel majd Joshhal. A kisfiára gondolt, az új barátaira akiket szerzett... sokat sírt, de Josh előtt tartotta magát.

Ez a nap sem telt másképpen, ugyanabban az időben megint megérkezett, és az arcán az idegesség egy szikráját sem lehetett felfedezni.

-Szerelmem, meglepetést hoztam neked! -rontott be az ajtón sietve, vidáman akárcsak egy kisgyerek, és egy kis taskát dobott Emmeline elé. -Köszönd meg!

A lány csak bámult rá, mire Josh odaszaladt, és kivette a rongyot a szájából. -Ne haragudj! Hogy lehetek ilyen idióta! Hiszen nem tudsz beszélni! -nevetett a férfi, láthatóan jól szórakozott.

-Na gyerünk, nézd meg! -utasította.

Emmeline belenyúlt a papírtaskába, és egy rózsaszín csipkés hálóinget emelt ki belőle, fintorral az arcán.

-Hát nem csodálatos?? -ujjongott Josh.

-Ez meg mi a fene??! -kérdezte Em.

-Ezt veszed fel ma este! Ugyan drágám, nem mondhatod hogy nem hiányzom neked! -guggolt le mellé a földre, és kezdte volna simogatni, de a lány hátrálni kezdett.

-Tudod mi a büntetésed, ha ezt csinálod. -fordította komolyra a szót a férfi. -Ma este eggyütt alszunk. -cirógatta, amit mostmár próbált a lány megtűrni.

Em üveges szemekkel bámult maga elé, de nem szólt semmit sem.

A lány már elég csapzott volt, haja csupa zsír, ugyanabban a ruhában volt hét napja mióta oda vitte, kiéhezve, szomjazva...

-Szóval, most hogy végre megnyugodtál, és megszoktad az új helyedet, azthiszem itt az ideje hogy egy kicsit szórakozzunk. -suttogta a fülébe.

Em reszketett, de meg mindíg nem szólalt meg.

-De még nem most. -állt fel Josh, amitől hatalmas kő esett le a szívéről.

-Este visszajövök, és felveszed a ruhát. Addig maradj itt, és pihend ki magad. -mondta kérlelő hangon, majd az ajtóban a kilincset szorongatva megállt és visszanézett.

-Óh, mi mást is tudnál csinálni! -nevetett, majd ismét magára hagyta Emet.

A Henderson birtokon eközben Violet kérlelte Vanessát, hogy igyekezzen a javára fordítani a helyzetet, és közelítsen Nickolashoz, de a lány még túl korainak tartotta, Nicknek abban az állapotában.

Carlotta minden este imádkozott hogy épségben előkerüljön Emmeline.

Elizabeth tűkön ülve várta férje kiszabadulását, amit Nicknek óvadék ellenében és a sztárügyvédjével sikerült elérnie.

Will is teljesen magába zuhant, miközben a Démon körüli feladatokat látta el folyton Em járt a fejében, és hogy igaza lett...

Josh ígéretéhez hűen visszstért aznap este. Egy kis lavór langyos vízben megmosdatta a lányt, és ráadta a ruhadarabot amit vett neki. A kunyhóban volt egy nagy ágy is, Josh meggyújtotta a kandalló tüzét, és oda ült le.

Levetkőzött, majd az ágyhoz bilincselte Emmelinet, kalapáccsal fenyegetve őt, így a lány meg sem próbálkozhatott a szökéssel.

Élete legundorítóbb és legszörnyűbb éjszakáját élte át. Miután megtörtént amit a férfi szeretett volna, Em lélegzetvisszafojtva feküdt az ágyban, ŕs azt kívanta, bárcsak láthatatlanná tudna válni.

Szerencsére nem tartott túl sokáig, amilyen borzalmas volt, végül annyira gyors is.

Josh ernyedten terült el az ágyban, majd megsimogatta a plafont bámuló lányt.

-Ügyes voltál, szépségem. Ma esete az ágyban aludhatsz velem. -mormolta, majd valami csodafolytán, még egy "meglepetéssel" ajándékozta meg.

A szekrényére nyúlt és átnyújtott neki egy kis csokoládét.

Em azon nyomban kivette a kezéből, és befalta az egészet egy pillanat alatt.

Josh örülve magának hatratámaszkodott.

-Ha máskor is ilyen jól viselkedsz, talán ismét kapsz majd ajándékot. -mondta, majd átkarolta, és jóéjt kívánt.

Em könnyes szemekkel bámult ki az ablakon, tudván hogy ez nem az az este amikor megszökhet.

Gondolkodott, hogyan ölhetné meg álmában a férfit, de sajnos a patkány mindenről gondoskodott. Esélye sem lett volna. Így hát még mindíg az óvatlan pillanatra várt.

Mielőtt elaludt volna, arra gondolt hogy Nick mennyire másképpen bánt vele. S ha erről tudomást szerezne, biztos hogy azon nyomban, puszta kézzel folytaná meg Josht.

Másnap reggel mire felébredt, a férfi már az asztalnál ült és éppen valakivel telefonált.

-Majd meggondolod magad. -mondta valakinek. -Igen, tudom, mégis segédkeztél nekem!

Em próbált hallgatózni, annyi bizonyos volt hogy egy nővel beszél, de nagyon halk volt a vonal másik vége.

-Mostmár a tiéd a bájgúnár. Te is ezt akartad.

-Igen, tudom, de amit tettél az...

-Úgy érted tettünk...

-Nem kellett volna segítenem neked...

-Késő bánat. Mostmár minden úgy alakult ahogy szerettük volna. Te is megkaptad ami neked jár, és én is. -mosolygott, majd letette a telefont.

-Te, Vanessával beszéltél??? -kérdezte Em döbbenten.

Josh megforgatta a szemeit, majd megigazította a gallérját, és válaszolt.

-Igen.

-Miért nem gondoltam erre... -mondta a lány setütött szemekkel.

-A drága kis Vanessa az első adandó alkalommal segített nekem, hogy az övé lehessen a férjed. Valóban buta vagy hogy ez nem jutott eszedbe. Igen, bár meginogott pár alkalommal, de végül jól döntött. Most viszont, ismét elkapta őt a lelkiismeret furdalás, vagy tudom is én hogy micsoda... de bánomis hogy mit csinál az idióta férjeddel. A biznisznek vége, ugyanis én már nyertem.

-Nicknek soha sem fog kelleni Vanessa... -nézett maga elé Em.

-Arra ne vegyél akkora mérget. De, ez már egyebként sem a mi dolgunk. Viszont csodás volt az éjszaka. -puszilta meg a homlokát. -Most dolgom van. El kell mennem. Nemsokára visszajövök.