Szabadesés (Helena 2.)

2. Fantasztikus játék

„And you, you will be alone

Alone with all your secrets and regrets"

Linkin Park - In Pieces

Messziről érkező, egyre hangosabb zeneszóra eszméltem fel. Túlságosan ismerős volt... A telefonom csengőhangja, hát persze. Ahogy megmoccantam Jeremy karjaiban, ő is felébredt.

- Jól vagy? - suttogta.

Kibontakoztam a karjaiból, hogy magamra kapjam a párnám alatt rejtőző pizsamámat.

- Hol a francban van az a telefon? - nyögtem.

- Szerintem a fürdőben.

Lehet, hogy felmordulva siettem ki a fürdőszobába, de csodálatos volt újra érezni az erőt és a meleg életet a tagjaimban. A mobilom ott rezgett és csörgött a padlón, és amikor lehajoltam érte, a kijelzőn Adrienne nevét pillantottam meg. Azonnal felvettem.

- AJ! - szóltam gyorsan. - Mi a fene, valami baj van?

- Hel... - válaszolt egy alig hallható, suttogó hang.

- AJ, tudod te hány óra van? Mert én nem...

- Nem, nem tudom...

Összeugrott a gyomrom: félelem bujkált a hangjában.

- Mi történt, Adrienne?

- Hel, én... Itt vagyok a fürdőszobában. Roger alszik. De... Hel, nem tudom, mit csináljak.

- Hogy segítsek, mi a baj? - sürgettem.

- Most... most csináltam egy... A fenébe, Helena, terhes vagyok!

Kellett fél másodperc, amíg újrajátszottam a fejemben azt a pár szót, aztán, amikor felfogtam a helyzetet, elárasztott a boldogság.

- Jesszus! Gratulálok! Adrienne, te jó ég...

- Nem érted, Hel? - suttogta kétségbeesetten. - Terhes vagyok!

- Dehogynem értem! Ez volt a terv, nem? - nevettem. - És most komolyan velem beszélsz? Ébreszd már fel azt az idiótát, és meglátod, hogy fog örülni!

- De, Hel...

- Elég! Azonnal el kell mondanod neki. Reggel hívj fel! Bátorság, AJ!

- Oké, rendben, szia.

Letettem. A kijelző éjjel negyed egyet mutatott. Visszahajigáltam a táskámba a szanaszét szóródott cuccaimat, aztán vigyorogva visszatértem Jeremyhez.

- Adrienne terhes! - újságoltam izgatottan, ahogy bebújtam mellé az ágyba.

- Mi van? - motyogta. Aztán hirtelen felkönyökölt. - Mi van?! Az... nem semmi.

- De hiszen ezt akarták! Megijedt, és nekem mondta el először ahelyett, hogy szólt volna Rogernek. Te jóságos ég... Roger apaként. El tudod képzelni?

- Hát... az a gyerek fogja megnevelni őt - mormolta.

- Tutira! - nevettem boldogan.

- Minden oké? - Lazán átölelt. - Elaludtál, ahogy vége volt.

- Jól vagyok. Köszönöm, Jeremy!

- Aludj, Hel! - motyogta a hajamba, és pár percen belül újra álomba merültem.

Kora reggel már nem találtam őt magam mellett. Viszont ahogy átfordultam a másik oldalamra, elállt a lélegzetem: Jeremy az ablakban ült, kinyújtotta a lábát a széles párkányon, és a Pistol táját nézte, rezzenéstelenül. Odaléptem hozzá, mire felém fordította az arcát.