Az Üvegház

Varázsbab és zombik

Ijedten ültem fel, sajgott a fejem. Nem emlékeztem mi történt, hogy hol vagyok.
Fák tornyosultak fölém, mögöttem egy téglafal benőve mohával. Mellettem balról ugyanolyan kopott téglafal, jobbról pedig egy teljesen átlagosnak tűnő erdő. Előttem egy bejárat egy üvegházba, ajtó nem volt az üveg néhol törött volt, mellette pedig téglából rakott nagyjából fej fölé érő fal amin indák lógtak mindenhol. A mellettem lévő erdőnek nem láttam a végét. Nyomasztó volt. Elég érdekes ruha volt rajtam, egy fehér trikó, fekete nadrág és egy öv. Az övön egy kis doboz lógott amiben csörgött valami, mellette egy metsző olló amit egy gázmaszk követett. A gázmaszknak nem tudom mi értelme lehetett, de ha nekem adták biztos hasznát fogom venni. Felálltam, még egy kicsit szédültem de meg álltam a lábamon. Bakancs volt rajtam, ami igazán kényelmesnek minősült. Kimért léptekkel elindultam az üvegházba. Amint beértem elég bizarr látvány fogadott. A földön nagyjából tíz darab, minimum két méteres rothadó virág fogadott. Néhol penészesek voltak, szirmaik narancssárgák amik kúp alakot zártak be, hasonlítottak egy tulipánra. A sarokban egy hatalmas fűzfa foglalt helyet. Ágai mintha meglettek volna csavarva. Levelei zöld és sötét zöld színekben pompáztak, teteje az üvegház plafonját súrolta. Körbe fordultam tekintetem megakadt az üvegház hátuljában elhelyezkedő bokrokon. Beljebb léptem, és megpillantottam hogy minek a célját szolgálják a bokrok. Mintha egy kastélykert lett volna mögöttük, csak sokkal ijesztőbb volt, fehér köd töltötte ki a bokrok között lévő teret. Viszont a bokrok titkát fedő ösvényen már nem lehetett tovább látni, ugyanis az ösvények bekanyarodtak. A fűzfa mellett egy veteményes gazdagította a területet, az érdeklődésemet mégis a fűzfa keltette fel. Elindultam megcsodálni az említett fát. Nagyon szeretem a fűzfákat gyerekkorom óta, van bennük valami megnyugtató, kisugárzásuk mégis erős és magabiztos. Első gondolatom az volt, hogy felmászok rá, a tervem mégis megváltozott amikor megmozdult valami a hátam mögött. Gyorsan kaptam oda a tekintetem, a tőlem húsz méterre álló, narancssárga szirmú virágra, ami pár perce még a földön volt elterülve és nem mutatta jelét életnek. Kirántottam a veteményes földjéből egy növénynek szánt támasztó rudat, és a velem szemben álló szörnyetegnek szegeztem. Az említett rögtön nekem ugrott, de én gyorsabb voltam és átszúrtam a "fegyveremmel". Amint az élettelen teste ernyedten rogyott a földre, észre vettem hogy mögötte még áll pár, hozzá hasonló példány. Lassan közelítettek felém, én pedig egyre feszültebb voltam. A gondolataim kavarogtak nem tudtam mit tegyek, körbe vettek. Nekem támadott az egyik, az ujjainak szánt, göcsörtös szár végekkel körbe fonta a bal karom, ezzel közelebb húzva magához. Ő is arra a sorsra jutott mint előző ellen felem, sorra mindegyiket megpróbáltam harcképtelenné tenni. Ez a tervem majdnem sikerült is, de az egyik növény teljes erejéből neki lökött az üvegfalnak, éreztem hogy a karomból lassú patakokban elkezd folyni a vér. Nem gondoltam volna hogy ilyen erősen megtud karmolni, felálltam és őt is egy másik világra küldtem, egy egyszerű döféssel. Körül néztem, hogy biztos minden "növény zombit" kiírtottam-e. Sétáltam egy kört a veteménysek körül, rengeteg érdekes növényt láttam. Az egyik úgy nézett ki mint egy paradicsom palánta, de a piros gyümölcsök helyett, apró cukkini szerű sárga termések lógtak. Egész élénk színben pompáztak, szimte világított, ezért érdeklődve letéptem egyett. Ott ahol eltéptem fehér lé kezdett el folyni belőle, leguggoltam és elolvastam a táblára írt apró szöveget. "Vérbab" állt a kis tábla tetején, majd lentebb vezettem tekintetem és szemügyre vettem az apróbb betűvel írott szöveget. "Sebek gyógyítására használt, minden élőlénynek mérgező gyümölcs.", a vállamba mart sebre néztem, amiből lassan csordogált ki a vér. Szóval ezzel betudnám gyógyítani a sebem, ha tudnám melyik részét kell felhasználni. Kicsit merész ötlet volt részemről, de a babból kicsordult fehér lével bekentem a sebet. Egyszerre nyilalt bele a fájdalom a karomba és a fejembe, fekete pöttyök táncoltak a szemem előtt, lerogytam a földre. Azt hittem, hogy meg fogok halni, percekig szenvedtem, émelyegtem és hánytam is. Majd egyszer csak megszünt a fájdalom, teljesen úgy éreztem magam mint ha az előbb semmi sem történt volna, ránéztem a karomon lévő sebre, csak egy hegg volt a helyén. Óvatosan hozzá értem, gennyes volt, viszont boldog voltam mert, tényleg használt a bab és nem fogok meghalni ha megsebesülök.