Leszedtem a növényről az összes vérbabot és elraktam a derekamra kötött hastáskába. Úgy döntöttem elindulok beljebb. Remegve elindultam a kastélykert(?) felé, nem vagyok félős tipus de el fogott a szorongás. Lassan néztem körbe ahogy oda értem a labirintus(kastélykert) bejáratához, szépen megnyírt bokrok lettek volna ha nem álltak volna ki belőle indák. Óvatosan léptem be a kopott szürke kapun, ahogy a lábam átért a küszöbön becsapódott mögöttem a rácskerítés és rögtön ránőtt a bokor. Megijedtem, nem tudtam visszamenni, az egyetlen választásom az volt, hogy elindulok egyenesen és keresek egy helyet ahol ritkább a bokor. Miközben sétáltam egyre beljebb a labirintus útvesztőiben, felnéztem és szembe találtam magam az üvegház tetejével, tele volt indákkal, és itt-ott be volt törve, az idő ráfestett egy piszkos szürke árnyalatot.
Arra lettem figyelmes, hogy egyre nehezebb levegőt venni, és a fehérköd is egyre sűrűbb körülöttem. Felvettem a gáz maszkot és folytattam utamat, nem tudtam mennyi ideig sétáltam ugyanis teljesen elveszett az időérzékem, de odaértem egy szökőkúthoz. Az pereme repett és törött volt, a víz helyén pedig egy hatalmas, indás fa tornyosult. Körbe néztem a és megpillantottam egy egyszerü kerticsapot, amiből lassan csöpögött valami. Ahogy elindultam megnézni víz csöpög-e belőle, valami hirtelen megragadta a lábam. Hátra kaptam a fejem és a szökőkútban terpeszkedő fa egyik indájával találtam szembe magam. Felrántott és feljel lefelé lógatott, majd másik indájával elkezdett felém nyúlni. Próbáltam kilendülni előle, ahogy lendültem egyet, megláttam, hogy két indája között, ott pihen egy balta. Kinyújtottam a kezem hátha elérem, de túl messze volt, amikor újra visszanéztem az engem, leginkább fenyegető indára, láttam hogy az egyenes felém tart. Minden erőmet beleadva lendültem egyet oldalra, és ezzel elég közel kerültem a baltához, hogy el tudjam érni. Megradtam, majd a lábamat tartó indát megcéloztam és teljes erőböl belevágtam a baltát. Abban a pillanatban, a csöndben hatalmasnak tűnő puffanás mellett, földet értem. Persze, a fa másik indája megint megindult felém, mivek az gyorsabb volt nehezebb lett volna elvágni. Ezért neki rontottam a fának, kikerülve az indát, több helyen is belevágtam a fába, mégsem értem el semmit, a másik inda pedig még mindig engem támadott. Megpróbálkoztam elvágni az egyik vastagnak tűnő gyökerét, elég sok időtt vett igénybe, és az indáitól ígysem volt nyugtom. Megint éreztem egy erős szorítást a lábamon és mire észbe kaptam mér megint a levegőben lógtam. Egy kis ficánkolás után, sikerükt elérnem az indát és elvágtam, majd amint földet értem a fa gyökerére is mértem egy csapást. A fa indái azonnal mozdulatlanná váltak, így esélyem volt egy kicsit jobban megnézni a szökökút belsejét is. Közvetlen a fa mögött volt valami vésve a falába, leporoltam, és ez állt rajta:
Te tudtam ki vár itt?
Van ki öreg fára nem számít,
Indái szabadulásod őrzik
De ki nem lát jól nem szökik.
Öregtestvérek a kút és eme mestermű
Egy kavicstól vizük már nem egyszínű
Jól vigyázz mit kívánsz
Mert vágyaidból sírt csinálsz
STAI LEGGENDO
Az Üvegház
HorrorCélom hogy kellemes szorongás lepje el ártatlan(én nem tudom te döntöd el ;) ) olvasómat miközben beleveti magát ebbe az izébe. Nem nevezném könyvnek ugyanis miattam forognak az írok a sírjukban. Jó olvasást ( ・ω・)
