Bátyám egyik haverja

28.fejezet legfontosabb személy elvesztése

- az éjjel valamiért alig tudtam aludni reggel is már 7-kor felkeltem éppen a kávémat ittam mikor hallodtam hogy kopognak mikor kinyitottam láttam hogy Kevin az és össze van törve teljesen -

- sziaa mi a baj?- öleltem meg -

- sziaa figyelj mama tegnap este kórházba került és elég szar az állapota az orvos annyit mondott hogy majd személyesen akar velünk beszélni papa meg nem feszi fel meg nem mond semmit- kicsordult pár könnycseppe-

- dee nee bazdmeg Kevin ne - kezdtem el siŕni-

- nyugi minden rendben lesz csak nincsen baja vagyis nagyon remélem ne sírj kérlek - ölelt magához -

- de mi van ha még is ?- néztem fel Kevinre -

- ne hugi ezen ne is gondolkozz kérlek figyi most menjünk be te döntesz elvigyelek vagy jössz Deshel - próbált erősnek tünni -

- megyek Deshel inkább ha nem gond

- nem de figyi bemegyek majd megadom hogy hol meg ha megtudok valamit akkor egyből hívlak szeretlek sziaa

- oksi szeretlek sziaa

- Kevin elment majd kb sírtam még egy 5 percig majd letöröltem a könnyeim és elkezdtem keltegetni Desht-

- jó reggelt baba mi a baj? - felállt majd átölelt -

- mama kórházba van és senki nem tudd semmit Kevin volt itt és ő most ment be - csordult ki pár könnycseppem-

- jajj istenem nincsen baj itt vagyok biztos nem lehet baj felöltözöm majd megyünk oksa? - adót egy puszit a homlokomra

- oksiii köszi

- Desh kb 5 perc alatt elkészült én meg egy emberi külsöt varázsoltam magamból nem akartam olyan nagy sminket feltenni mert tudtam hogy ma még fogok sírni és nincs kedvem lefolyt sminkel lenni egész nap elindultunk Desh próbált nyugtatni közben Kevin hívott de nem mondott semmit nagyon majd oda értünk és egyre jobban féltem Desh ezt érezte rákulcsolt a kezemre majd bementünk egyből Kevin odajött hozzánk-

- hol van ? Melyik osztály ?- néztem rá-

- intenzív- láttam hogy egyre jobban kivan-

- megsem tudtam szólalni csak zogokni tudtam úgy éreztem hogy egy pásodperc alatt omlik bennem össze a világ és úgy éreztem hogy inkább én lennék ott mint az a személy aki felnevelt mindig ott volt mellettem és szeret -  

- hugicám nyugi ezen is túl lesz csak most felkéne mennünk

- nekem ez nem fog menni- néztem Kevinre-

- de menni fog baba ott leszek melletted - nézett rám biztatóan -

- menjünk akkor

- felmentünk majd nagyban akartam bemenni de megállított minket egy orvos-

- jó napot ön kihez?- nézett rám-

- én mennék a mamámhoz szóval jah - néztem a dokira-

- tudja melyik szobába van?- nézett rám-

- nem de képzeld el megkérdezem majd és ennyi

- Reni elég elnézést kérek - jött elém Kevin-

- esetleg megmondjam melyik szobába van?- nézett ránk a doki-

- jó lenne - mondtuk egyszerre -

- 203 de kérem a maszk önökön maradjon

- rendben köszönjük