Filléres ponyvák - Penny dreadful

Bűntudat (- izgalomkeltés - info adagolás - fordulat - 9774 leütés)

Valahol a sötétben, valamikor feleszmélt valaki.

– Hol vagyok? – lehelte a férfi, és bambán vette tudomásul, hogy mozdulni sem bír – Hahó, hall engem valaki?

Csak a csönd felelt.

Rémülten vergődni kezdett, mint egy végtag nélküli giliszta, de csak fémesen kongott, ahogy szétverte magát a szűk helyen.

– Mi ez... kötél? Ki a faszom szórakozik velem? – üvöltötte megfeszített izmokkal, de ettől csak egyre szorosabbra húzódott testén a kötél – Ez nem szekrény. Inkább... csomagtartó. Ó, ne! – hasított belé a bizonyosság.

– Nem csináltam semmit, az ég szerelmére! – mentegetőzött az ürességnek hiába.

Miért hazudsz, Mark? – hangzott a kérdés tudata mélyén.

Mark nem lepődött meg, mert már jó ideje ismerte ezt a hangot, aki a lelkiismeretnek nevezett barátja. Mielőtt megismerkedett vele, Mark egészen más ember volt. Egy másik életet élt, ami mára valótlanul távolinak tűnt.

Már elfelejtetted magad, haver? A nyugodt kispolgári életed hazugságában, elfelejtetted az utat idefelé?

– Jó, ha ilyeneket hallucinálok, az nem segít! – suttogta feszülten, mert bizony pontosan ettől félt, hogy a hangnak igaza van.

Ritkán beszélek, de mindig igazam van, Mark! – kacagta a barátja.

– Nem emlékszem, mi is történt? Felkeltem reggel, megittam a kávét, aztán... képszakadás. – összegezte magának, és belebámult egy cingár fénysugárba – Dolgozni indultam! Fontos munkát végzek, és ha már elmúlt nyolc óra, biztosak lehetnek benne, hogy felhívták a... a feleségemet, és jelentették az eltűnésemet a rendőrségnek! – habogta fennhangon.

Az augusztusi hőségben ráizzadt a nadrág és az ing. Már kilenc óra is elmúlhatott. Hamarosan keresnek, ha nem máris! – remélte.

Elég meleg tud lenni egy bádogdobozban. Kellemetlenül érzed magad, Mark? Akkor is gondoltál erre, amikor ugyan ezt csináltad másokkal?

– Hallgass el, kérlek! – rebegte, és ahogy realizálta félelme alapjait, a szemét könnyek csípték.

– Nem, ez nem lehet! Az húsz éve volt, egy másik országban, egy másik életben. A fiam is kicsi volt még, csak egy éves! – vágott fejben a hang szavába, majd egyik gondolatból a másik következett, és mindegyik újabb igazságot tárt fel, mint az adventi naptár kicsiny ajtói.

– És épp a szülinapomon. Marky és Zila! Velük mi lehet most?

Velük? Erre miért nem akkor gondoltál, mikor máshogy éltél, Mark? Emlékszel még a jól bevett módira, öreg haver? Ha valakit így becsomagoltál, akkor annak a családja már rég zsákban várta a családfőt, nem igaz?

– De kiszálltam, azóta más ember lettem! Adakozni is szoktam, mindig kiviszem a szemetet és templomba is járunk, az Isten verjen meg!

Kiszálltál? Hogyan is szálltál ki, cimbora? Felnyomtál mindenkit? Júdás lettél, hogy védelmet kapj, most meg itt bujkálsz, messze a múltadtól egy másik országban. Szerinted az az idő mindent begyógyít? Nagy lószart, Mark. Ebből nem lehet csak így kiszállni. És szerinted Balazar elfelejtett téged ezalatt? A hűvösön sok ideje volt gondolkodni rajtad, de tudod milyen. Nem a megbocsájtáson törte a fejét.

Mark csavargatni kezdte a kezeit, és a csomó lazult egy keveset. Tovább rángatta magát, hogy hernyó módjára kibújjon a kötelekből.

Ha ki is jutsz innen, mire számítasz? Szerinted csak úgy őrizetlenül van az autó? Add fel, haver. Ideje megfizetned a tartozást. Nagyon szépen éltél, és az életben mindig te voltál felül. Ajándék volt ez a húsz csodás év, de te is tudod, hogy mindenki tartozik egy halállal, töki, de te többel is! – irritáló nevetésbe fulladt a gondolat.