(Író.: A fejezetek az abban szereplő kártyáról fogják kapni a címet^^)Unottan sétálok haza felé, Yokohama utcáit járva. Kérdezhetitek, hogy miért nem otthon vagyok? Interjún voltam...Állásinterjún, de van egy olyan érzésem, hogy nem kapom meg a munkát...Nekem már nem fog fájni, hiszen megszoktam, de apámnak...Neki se fájni fog...Inkább dühös lesz rám, hogy megint nem sikerült valami. Igazából már annyira nem tud érdekelni. Szerencsére van két haverom, akikkel tökéletesen elvagyok az ilyen helyzetek után.
Haza érek és elmesélem a történteket. Most nem kiabál velem, de nem éppen szép szavakkal dobálózik. Végig hallgatom a kioktatását, majd ráírok erre a két haveromra: Ranpo és Kenji. Ők jelentik nekem a világot. Szinte már csak miattuk élek. Miután megbeszéljük a találkozás helyét, oda is baktatok. Persze, megint én várok rájuk. Az egyik kereszteződésnél lévő plakátnál állok és várok rájuk. Végre megérkeznek!
Elkezdünk beszélgetni a filmekről. Kenji felhozza az ilyen zombie apokalipszises sztorikat, mire megszólalok:
-Én szerintem nem élném túl. -jelentem ki-
-Ranpo sóhajt, majd rám néz- De. -komolyodik el-
-Miért?
-Neked lenne rá egyedül esélyed, 'Sushi. -pár percig vár, majd vidáman szólal meg- Na, de csináljunk már valamit!
Ebből az lesz, hogy felmegyünk egy hotel tetejére. Ott elvagyunk, majd lépteket hallunk meg. Persze tudjuk, hogy a rendőrség lehet csak. A lehető leggyorsabban keresünk egy másik lépcsőt és indulunk meg felé, de egyszercsak Kenji megszólal:
-Tüzijáték! -mutat fel-
-Most ne ezzel foglalkozz! -rántom magunk után-
Miután lejutunk, egy plázának a mosdójában lelünk menedéket. Csak csöndben várunk, mikor ezt egy kopogás zavarja meg. Pár percig várunk, majd úgy döntök, hogy majd én kimegyek először. Semmi...Sehol, senki. Mintha eltűntek volna az emberek! A telefonok sem működnek...
***
Már este van és mi itt ülünk az út kellős közepén, tanácstalanul és azt se tudjuk, mi folyik körülöttünk...Zavar, de egyenlőre nem tudunk mit csinálni. Miközben beszélgetünk -mert mi mást csinálnánk-, felvillan az egyik épületen lévő reklámtábla. Felkelünk a földről és elkezdünk rá figyelni.
Csak egy felirat és egy nyíl...A felirat is egy szó ,,Játék". Mi elindulunk a nyíl álltal mutatott irányba. Végül egy panel liftjéhez érünk. A lift előtt van egy ablak párkány, amin van valami...Nem látom, hogy mi. Mi összenézünk és a tárgyakhoz megyünk. Telefonok...Kezünkbe is veszünk egyet-egyet.
-Ezek...-kezd bele Kenji- Működnek!
-Igen, de...-vizsgálom- Fotózni, hívni nem lehet vele...
Miközben itt agyalunk, megjelen két diák lány.
-Végre valaki! -szólal meg az egyik és indul meg felénk. Társa próbálja visszafogni-
-Ne-!...Már mindegy...-mondja, és ő is mellénk jön-
-Mi ez az egé- -menne vissza Ranpo a lépcsőhöz, amin lejöttünk, de az előbb érkezett diák lány visszatartja-
-A-a! Gyere vissza. -mondja, mire Ranpo így tesz- Ide nézz. -veszi le egyik karkötőjét és dobja át...A lézeren. Ez egy lézerrel elkerített terület- Be bejöhetsz, viszont ki már annyira nem ajánlott. -néz rá a földön lévő, átégetett égszerre-
-A~ha...-mondom- Mi ez az egész? -nézek a telefonokért nyúló lányokra-
-Egy játék...-néz a telefonra- Mindjárt megtudjuk, hogy igazából mi ez.
-A regisztráció hamarosan lezárul. -mondja egy női hang-
-Mi a- Mi ez?! -értetlenkedek-
-Mindjárt megtudjuk. -mondja Ranpo-
-A regisztráció lezárult. A játék: pikk hat. Minél hamarabb ki kell jutniuk a játékosoknak a játék területéről. Akinek ez nem sikerül időben, számára véget ér a játék. -közbe szól az egyik lány-
-Gondolom meghal.
-A játék idő: egy óra. -mondja ezt ugyanaz a női hang-
-Mi ez a beteg ,,játék"?! -akadok ki-
-Nem tudom, de most inkább azon agyalj, hogy hogyan jussunk ki! -mondja az egyik diák lány és beszáll a liftbe- Jöttök, vagy meghaltok? -mi persze besietünk mellé-
Amint leérünk egy üres főút tárul elénk. Mi rögtön elkezdünk futni.
***
Egyszercsak egy fekete ruhás alak terem elénk pár méterre. Mi rögtön megállunk és várunk. Ez a férfi elő vesz egy fegyvert...Nem habozunk, rögtön keresünk egy mellék utcát. Mivel eléggé tágas, tovább futunk. Már kezdek fáradni, de igyekszek tartani a tempót.
-Figyeljetek...-szólal meg sokadjára is ugyanaz a diák- Menjünk be egy sikátorba...Ott le tudjuk rázni! -mondja és vesz egy éles kanyart pont egy sikátorba- Jó...Most valakinek itt kéne maradnia csalinak...De nyugi!: A tervem szerint túl fogja élni.
-Akkor leszek én. -szólal meg társa-
-Oké. Akkor mi -néz ránk- átmegyünk a szemben lévő sikátorba. Ott várunk, majd nagyobb kövekkel, téglákkal agyon ütjük.
-Bólintunk- Akkor indulás. -szólal meg Ranpo-
Egész gyorsan átjutunk a túloldalra.
***
Pár percbe telik és már rá is kap a csalira. Mi készen állva várunk. Mikor már fegyvert szegez a lányra, és indulnánk, társa visszatart minket.
-Meneküljünk. -suttogja-
-Hülye vagy?! Mi lesz vele?! -suttogom-
-Igaza van...-suttogja Ranpo lehajtott fejjel- Most van esélyünk menekülni! -suttogja és rám néz-
-Akkor...-Kenjire nézek, aki bólint- Menjünk...
Csak futunk és futunk...De végül kijutunk...Sajnálom azt a lányt...Most éppen egy kis összerakott tábortűz körül ücsörgünk.
-Te amúgy most feláldoztál egy embert miattunk?! -akad ki Kenji-
-Lett volna jobb ötleted?! -védi magát a lány-
-Na-na! -szólok közbe- Amit...-ránézek a lányra-
-Aki.
-Amit Aki tett, nem a legjobb, de megmentett minket. Köszönettel tartozunk, nem pedig gyűlölettel! -magyarázom-
-Jó...Igaz...-motyogja-
-Bólintok-
Beszélgetünk egy kicsit, majd menedéket keresünk. Utunk során szembe találjuk magunkat ismét egy fickóval. Ő viszont ugyanúgy ember, mint mi. Kicsit koszos, sérült és szakatt ruhákban áll előttünk. Megszólal:
-Lejárt a vízumom...-mondja erőtlenül, majd egy lézer...Egy lézer lövi le-
-E-ez...-nézek a halott férfira- E-ez velünk is megtörténhet?...-nézek Akira, aki bólint-
-Simán. -mondja, és folytatjuk utunkat-
Egy kis séta után találunk is egy kis házat. Ebbe éjszakázunk. Kiválasztjuk, hogy ki éjszakázik ma -Aki-, és már alszunk is.
Eyyo^^. Összecsapott lett, de villám tempóban írtam, szóval bocsánat 😅. Aki tudja, mi fog történni Kenjivel és Ranpoval, még most sírja ki magát...Hogy azt hogy fogom megírni...Ötletem nincs 🤷♀️😅. Ha Mira- mármint...Ha a játékvezető szövegéből kihagytam valamit, jelezzétek! :3
YOU ARE READING
Alice in borderland x Bungou stray dogs
FanfictionHalló~^^! Az első fejezetben magyarázok! ;3