Az álarc ami mögé azt a megtört bizonytalan nagyszívű kislányt rejted aki csak elég akar lenni elég jó ami sosem lehet ezért a fájdalmait egy álarc mögé rejted ami alatt üvölt a kislány hogy ne tedd ez nem te vagy de te már azt sem tudod ki vagy.Túlságosan tapad az az álarc és már halkul a kislány egyre jobban halkul míg végül csendben marad te nem érted miért nem szól már, nem kiabál csak szenved csendben ő nem érti miért bújtatod álarc alá pedig te csak véded azt a hatalmas szívét mit már annyiszor megtörtek.Mikor kérdeznéd már nem válaszol pedig eddig üvöltött talán beletörődött te sem és ő sem boldog pedig egykor még a boldogságtól üvöltött de most csak csendben figyel az álarc alól ami mögé bújtattad hogy megvédd.Egyszer csak megszólal alig hallod már csak suttogni tud ezúttal figyelsz rá de az álarc még túl erős próbálod leszedni de sikertelenül, már már a részeddé vált tudod hogy ezzel bántod a kislányt aki csak csendben tűr és szenved reménykedve hogy egyszer le tudod venni róla az álarcot.
Talán ez az egyik kis költeményen ami mostanában a legközelebb áll hozzám és van még egy kiskori én-es költemény hogyha érdekel Beszélgetés a kiskori énemmel néven megtalálod lejjebb!❤️
Szerintem mások is érezhetik azt a mindennapokban hogy álarcot kell viselniük saját maguk védelmében viszont ez az álarc levehető hogyha igazán akarjuk és ha ez sikerül sokkal szabadabban élhetünk.🥰
YOU ARE READING
Szárnyaló gondolatok
PoetryPár gondolat tőlem amik talán másoknak is segíthetnek a tovább lépésben vagy támaszt nyújthat egy nehezebb időszakba, de van depresszív hangvételű is benne. Hogyha találsz olyat amivel tudsz azonosulni egy hatalmas ölelést küldök! Jó olvasást❤️ A SZ...
