Mindig eljön egy pont az életben amikor végleg összetörünk. Ez a törés megváltozatott kívül belül, és megölte a legjobb részeim legalábbis azt hittem, hogy halottak, de nem csak elrejtettem nagyon mélyre, hogy sose érezzem ugyan azt a fájdalmat mint akkor a töréskor. Ez nem csak rám volt hatással hanem másokra is, senki sem állt mellettem ezért egyedül szedtem össze a darabjaim, és formáltam újjá egy rosszabb érzéketlenebb verzióra. Volt hogy megbántam, de keménynek kellett lennem másokkal, hogy engem ne bántsanak. Olyan embereket löktem el magamtól akiket szerettem, csak rosszul. Szeretni még a régi énem tudott, de törődni is velük csak az új, ezért bántottam őket a szeretetemmel. Ők elhagytak én mentem tovább, és elrejtettem magamban minden egyes fájdalmat, amit saját magamnak okoztam. Tudván hogy már nem az vagyok aki voltam.
YOU ARE READING
Szárnyaló gondolatok
PoetryPár gondolat tőlem amik talán másoknak is segíthetnek a tovább lépésben vagy támaszt nyújthat egy nehezebb időszakba, de van depresszív hangvételű is benne. Hogyha találsz olyat amivel tudsz azonosulni egy hatalmas ölelést küldök! Jó olvasást❤️ A SZ...
