A Maffia

Egy Új Kezdet

-Szia Kristof! - köszönök, amint haza érek.
-Szia, miért nem keltettlé fel? ! - kérdezi, és dühösen.
-Te is tudod! - mondom, majd le veszem a magassarkúm, és a konyhába megyek, kaját csinálni. De ekkor már meg lökött, igy visza mentem az ajtóhoz, és vissza vettem a magassarkúm. Vissza vettem a vállamra a táskát, majd ki sétáltam az épületből. Ki sétáltam, majd csak sétáltam, sírtam és már fáztam is. Végül fel hivtam a titkos számot, majd le ültem, és vártam. De semmi, majd elájultam. Nem emlékszem semmire, majd annyit éreztem, valaki fel vesz, és ennyi.
Valamelyik reggelen amikor fel keltem, egy óriási szobában voltam, minden nagyon luxusnak tűnt, de amikor ki nyitottam a szemem Pyter benne volt a pofamba. Először majd nem szív rohamok kaptam, de aztán kicsit jobban lettem. Ekkor már karácsonyi szünet volt, szóval nemsokára szülinapom. Persze az volt az első mondatom, hogy suli van.... 😂
És be jött az anyuka.
-Fel kellt már? - kérdezi.
-Félig! - mondja Pyter.

*

Na menjünk csak vissza, mi is történt, amikor elájultam...

-Hé Rosa?! - mondta.
-Jól vagy? - kérdezi, de nincs válasz,oda gugol elém, majd meg fogja a homlokom.
Tűz forró, majd, meg fogja a kezem, ami jég hideg a pulzusom, elég lassú volt, de még éltem.
-Jézusom te lázas vagy!-mondja , majd fel emel és a két kezébe visz haza. A fejem lógott, tisztára át fagytam, és igy jutottam el hozzájuk.

*

-Le ment a láza? - kérdezi az anyuka.
-Igen, de még nem tért magához! - suttogja.
-Jó, akkor hivom az orvost! - mondja, makd ki rohan. Meg fogata a kezem, majd később ki ment. De arra keltem, hogy szolitgat és rázogat.
-Rosa, Rosa kelj fel! - mondja Pyter, aztán rázni kezd.
-Hagyjál már aludni! - modnom, majd magamhoz huzom, aztán meg csokoloztam.
Napokig ott voltam, majd, hetekig, majd lassan egy hónapig. Majd vissza mentem Kristof házához. Amikor be léptem, semmi hang, csak piás üvegek, semmi más.
-Kristof, itt vagy?-kérdezem kiabálva, de semmi válasz. De egy kicsit el érzékenyültem. Bár ne mentem volna beljebb, fel sikitottam, és azonnal hivtam a mentőket, mert Kristof ott feküdt eszméletlenül. Nem mentem velük, csak ki takarítottam az égész lakást, majd mindenemet bele szortam a bőröndömbe, majd bele dobáltam az üvegeket, egy szemetes zsákba, majd minden cuccomon végig néztem, meg vissza siettem hátha valamit ott hagytam, de nem semmi nem maradt itt. Amit irtam levelet oda tettem a pultra, majd kijjebb mentem.
-Hú!!! - mondom, majd meg törlöm a homlokom.
Egyszercsak Pyter meg jelenik az ajtóba.
-Rosa? - kérdezi és rám néz.
-Igen? - suttogom, félve.
-Ez kinek a lakása? - kérdezi, mire sóhajtok.
-Csak egy baráté. - folytattam a suttogást, majd oda adtam neki a szemetet, amit el is vitt, én táskákkal a kezembe indulok ki. Lementünk, ki dobta a szemetet, majd meg fogta a táskáimat, és meg fogja a kezem. Majd amikor Pyterékhez értünk le pakolunk, és Pyter ki találta, hogy menjünk buliba, aminek nagyon meg örültem.
-Ez lesz az első buli, amire el megyek! - modnom kuncogva.
-Biztos tetszeni fog! - mondja, majd rám néz.
-Mi lenne ha, valami nagyon elegáns, de mégis szexi ruhát vennél, mert van egy meglepim, mivel ma van a szülinapod ! - mondja, mire eszembe jut.
-Basszus, teljesen ki ment a fejemből! - motyogom, erre fel nevet.
-Hát azt sejtettem. - modndja, majd be viszi a szobámba, táskáimat.
-Na akkor kettő óra múlva a nappaliban! - modnja, makd el megy.
Hát kösz... Mivel volt még időm el mentem zuhanyozni. Csak be feküdtem a kádba, engedtem a vizet, és gondolkodtam, mert ma még nem láttam Pyter szüleit, tesoit, igy gyanakodni kezdtem,na mindegy...
Amikor kész voltam el telt egy fél óra, úgy döntöttem fel hívom egy itteni bárim, hogy vágja le a hajam, mert ő fodrász, szóval ja.
-Szio Elisabeth! - mondom kedvesem.
-Jaj, szio Rosalynda! - köszönöm kuncogva.
-Lenne egy kérésem, amire vagy már egy ideje, szóval át tudnál jönni, most hajvágos cuccokal, de mosy, mert nem sokára megyek Pyterel valahova, szóval igen, már rég le akartam vágatni, de mindegy! - mondom, mire ujjongást hallok Elisatól.
-Rohanok, mindjárt ott vagyok! - mondja, és rám nyomja, én addig meg törlöm egy kicsit a hajam, majd elő keresek egy ruhát.
Végül ez lett :

Csináltam egy kis sminket, vörös rúzs, pirositó, tus vonal, szempilla spirál.
Egy magassarkút is kerestem, egy kis taskával, majd meg jött Elisabeth, be engedtem, majd fel siettünk, hozott haj festékeket is, de most le vágtam.

Amikor le vagta a hajam, és meg láttam, mennyit vágott le, akkor meg rémületem.
-Ezt, az engedéjeddel el adhatjuk, persze meg kapod a pénzt! - modnja, mire bolintok.
-Jó istenem már nagyon izgulok. - mkndom, majd ekkor meg szólal a telom.
-Bocsi Rose, de nekem most mennem kell,majd beszélünk. - mkdnja, majd a cucaival együtt el megy, ekkor Pyter meg érkezett.
-Rosalynda, gyere meg jöttem! - modnja, mire le sietek.
-Gyönyörű vagy, de mi történt a hajaddal? - kérdezi, mire el mosolyodok.
-Elisabethtet meg kértem, hogy vágja el! - modnom, majd vállát vonok.
-Na jó, gyere! - mondja, mire mosolyogva bele karolok, a szmokinges partnerembe.
-Mehetünk! - modnom, majd el indulunk kocsival, makd meg állunk egy nagy épület előtt, ahol sok BMW, Mercedes, Telepjáró ilyenek voltak, és feketék...
-Pyter, ez nekem nem tetszik, mik ezek a méregdrága, ráadásul fekete kocsik? - kérdezem, bár már van egy sejtem, csak remélem, mkst nincs igazam... Amikor be léptünk, mindneki minket nézett, de egy nőnek könnyes lett a szeme, és ide sietett.
-Bocsánat, de el rabolnám a kis hölgyet, beszédem lenne vele! - modnja, mire valamiért  nagyon ismerős lett, és meg torpantam, mert ugyan az a nő volt az aki mindig a kiskori képeimen, most is volt nálam egy, el engedtem Pytert, aki furán nézett rám, de tovább akart húzni.
-Hagyál, egy kicsit! - mondom, majd elő veszem a telom, és a tokomból ki veszek egy fényképet, amikor elő veszek, és rá nézek, a nőre hátrébb lépek egyet el ejtem a cuccaim, a fényképet is.
-Ugye.... Nem.... - modnom, és meg rázom a fejem, ő mosolyogva fel veszi a táskám és amiket le ejtettem, amikor meg látta a képet, akkor ő is teljesen biztos lett benne, oda adta azokat, és meg ölelt.
-Kicsim, annyira hiányoztál! - modnja, majd elő lép egy férfi a tömegből, és ide jön, majd meg ragadja anyám karját, és hátrébb húzza.
-Elég legyen Emiline! - modnja, mire le gördül egy könnycsepp az arcomon.
-Anya... - mondom, mire mindneki megint döbbenten néz, Anyám mellett lévő férfi is..
-Kicsim... - mondja az Anyukám.
-Azt hittem meg haltál, mert apám azt mondta agyon vert, most sitten van! - modnom, mire el mosolyodik.
-Gyere ide, beszéljünk, és boldog születésnapot! - modnja, mire meg őlelem.