A Maffia

Végre Meg Vagy

Ryan szemszöge
Nagyon okos a lány, de én tudom hogy fenyegessem meg a tesóm, igy is tettem. Eg fenyegettem, hogy meg ölöm a pasiját, mire ő egyből tette amit kértem. Aznap este, minden úgy történt, ahogy akartam. Meg szökött a tesómmal, de be vallom tetszett ez a bezárás, villany le kapcs, és az a levél, ezzel a gyönyörű kéz írással, tökéletes. De amikor haza értem Kriszti ott bögött a pultnál, és viskit ivott, nem szoltam hozzá, csak fel mentem, a szüleim egyből oda mentek hozzá, de én Rodahoz mentem, de csak sírást halottam, de amikor be léptem, és körül néztem, meg döbbentem, a fal betörve, az ágy oldala be horpadva, ősze törte az író asztalt, be vallom le nyügözött, de odaentem hozzá, és fel emeltem, nem szolaltam meg, csak vittem, egészen a szobámig, de mire oda értem el aludt.
Nagyon aranyosan aludt, de az arcán szét folyott a sminje, és a szeme egy kicsit fel dagadt, le vettem a szemüvegét, majd le tettem az éjjeli szekrényre. Le vettem magassarkújat, majd ki mentem.
-Kriszti, gyere! - kiabálom, mire ide siet, tiszta vörösek a szemi.
-Hozz ruhát neki, és öltöztesd, de ne keltsd fel, biztos el fáradt, meg hivok szerelőket, elég rendesen szét szedte a szobát! - modnom, majd el megyek fürdeni. Amire vissza értem Rosalyndan egy nagy póló és egy rövid gatya volt, le volt mosva a smink, a vállán sem volt ott a tetkó, sejtettem, csak ideiglenes tetkó, mert nem olyan hülye, hogy a szép bőrét össze fesse. De ez a haj nagyon jól áll neki, meg a pircingek is, nagyon szép, bár amikor alszik sokkal ártatlanabb, mint ébren. Na szoval, fel vettem egy alsó gatyát, majd be feküdtem mellé, be akartam, majd magamhoz huztam, át ölelt, ahogy én is őt.
-Végre meg vagy! - suttogom, majd meg puszilom, és igy alszom el. Reggel előbb keltem mint ő, igy csodálhattam, ahogy alszik, ki söpörtem egy tincset a szméből, majd meg simogattam, erre ki pattantak szemi, és most először ilyedséget, félelmet, de egyben szomoruságot lattam a szemeiben.
-Jó reggel hercegnőm! - mondom, majd meg puszilom.
-Jó reggelt! - suttogja, és  le gördül egy könny csepp az arcán, le törlöm.
-Ne félj tőlem, nem bántalak! - modnom, mire közelebb bújik és élesen be szivja a levegőt, majd meg szólal.
-Nem akarom látni Krisztit, egy hosszú ideig! - modnja, halkan, mire furán nézek rá, de bólintok, majd meg kérdezem mi vam most.
-Gyere, menjünk le reggelizni! - modnom, mire lassan ki száll az ágyból, és fel veszi a papucsot, ami oda volt készítve.
-Üdvözlöm Georgot! - mondja, amin meg lepődök.
-Te honan tudod, hogy ő volt? - kérdezem, mire el mosolyodil, istenem az a mosoly.
-Még mindig nem ismeri az legfontosabb konbináciot, amivel egy egész rendszer falat le tud dönteni, de ugyse szerzett volna meg semmit! - mondja, majd az ajtóhoz lép, mellém.
-Hát mondta, hogy nem fog menni neki, de én nem hittem neki! - modnom, mire mosolyogva meg rázza a fejét, majd le sétálunk.
-Amúgy nem szeretnéd le venni a vírust a gépről? - kérdezem, mire vigyorogva meg rázza a fejét nemleges.
-Nem, én nem csinálom meg, tanulja már meg  Georg, mindig engem szivatott, most én jövök! - mondja, amin el nevetem magam.
-Jó, át adom neki, vagy te is meg teheted! - modnom, mire fel csillan a szeme.
-Jó, majd ki készítem, hogy napokig fájjon a feje! - mondja nevetve, amin én is el nevetem magam.
Erre le jöttek a szüleim és Kriszti is, Rosalynda nem foglalkozott vele, csak el fordult, és csinált egy kis kávét, majd az egyiket nekem nyújtotta, a másikat, meg ő itta, majd vissza ment és csinált gofrit, amiből hagyott a szüleiknek és a tesómnak. Hozott egy tálcával, amin kettő tányér volt, az övén kettő gofrit, majd az enyémen öt, amin el mosolyodtam, és adtam egy puszit a fejére, ő csak el pirult, majd folytatta az evést.
Éppen vegeztünk amikor Kriszti jelent meg, mellettünk.
-Rosalynda beszélhetnénk? - kérdezte szomorúan, erre szomorú arcot vágva el forditotta fejét és válaszolt.
-Nem!! - mondta elhaló hangon, majd el vitte a koszos tányérokat, majd el mosogatott. Nagyon okos, aranyos, önfejű, gyors haragu de  nagyon vonzó és bájos teremtés. Bele szerettem már rég. Kriszti újra el rohant, de most én utána mentem.
-Mi történt tegnap! - kérdeztem, mire fel kapta a fejét, amin folytak a könnyek.
-Tegnap haza hoztam, és amikor le vágta a helyzetet, nagyon ki akadt, és azt mondta többé nem akar látni, és nem is vagyok a barátja, ja és hogy én voltam neki az egyetlen barátja, már mindegy senkiben nem tud meg bízni! - modnta Kriszti sírva, amin össze szorult a szívem, tényleg én tetem volna tönkre ezt a barátságot??? Mindegy, ma meg kérem a kezét.
Most vissza mentem a konyhába, de ami ott fogadott, az az hogy ott ül a pulton és már a második üveg viskit issza, amit ki kapok a kezéből.
-Mit csinálsz? - kérdezem, mire meg forgatja szemeit,  le ugrik a pultról, és mintha semmi sem történt vona indul vissza a szobánkba.
-Este 20.00-ra legyél kész, elmegyünk egy bálra, ahol meg kérem a kezed, ha nem leszel kész nagy bajban leszel! - mondom, mire bólint.
Egy dolgot nem értek, az az, hogy miért bírja ilyen jól a piát, mások ekkor már be vannak rugva, es alig tudnak menni, de ő semmi ő billenés mentesen megy tovább, ezt majd meg kérdezem, de Kriszti biztos tudja.
-Kriszti, hol vagy? - kérdezem kiabálva, mire meg jelenik vörös szemekkel.
-Igen? - kérdezte halkan.
-Az a lenne a kérdésem, hogy birja ilyen jól a piát Rosa? - kérdezem, mire szomorúan meg rázza a fejét.
-Figyi, ehez ülj le! - mondja, majd le lök a kanapéra, majd neki kezd.
-Tudod, Rosanak volt egy nevelő apja, szóval, ő drogozott ivott ilyenek, igy sokszor meg verte Rosat, Rosa meg az alkoholon vezette le, egy idő után abba hagyta az ivászatot, mert rá jött, semmit nem ér el vele, de ha iszik, akkor most nagy lelki problémája lehet! Jaj, és igen kérlek vigyáz rá és ne emelj rá kezét, mert onnantól, tényleg nem fog bízni benned, igen nehéz eset, de nagyon szerethető és kedves. Szóval az ivás volt deig a mindene, makd abba hagyta, a ahogy a cigit is, talán 5 éve, egyik se volt a szervezetébe! - mondja.
-Az apját miért tartóztatták le? - kérdezem, mire szomorúan el mosolyodik.
-Majd nem halálra verte Rosalyndat, a lányt, az egyik osztalytarsa vitte egy másik házába, ahova igyekezett, majd onan kelett kórházba vinni! - mondja, mire kikerekednek a szemeim.
-Szóval sokat verte, ezért ő is inni kezdett? - kérdezem, mire lassan bólint.
-Istenem, szegény angyalom, majd én vigyázok rá! - mondom, mire Kriszti rám kapja a fejét.
-Ezt ne hogy a szemébe mond, utálja , ha valaki ezt mondja, az előző pasija is ezt mondta, majd meg akarta ölni Rosalyndat, szóval nem ajánlom! - mondja, mire bólintok.