Több mint gyilkos

4.

Az éjszaka folyamán próbáltam aludni de a történtek után nem igazán ment. Csak Lili jár a fejemben. Tudja ki vagyok...tudja hol lakom...de mégsem érzem azt amit a legtöbb "normális" ember. Valamiért nem félek. Mások üvöltve rohannának a rendőrségre, hogy Lili Paravidino megtalálta őket. De engem valami visszatart...tud valamit. Lehet többet tud rólam mint én azt gondolnám, ha ez igaz akkor a szüleimről is kell tudnia valamit. Ezekkel a gondolatokkal ültem le a konyhába kávézni. Csak bámulok magam elé és forgatom a telefonomat, miközben átjár az érzés. Az érzés mikor felfogod a dolgokat de nem tudod azokat már elhinni...Felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. A szekrényemből pakoltam ki mikor a suli nagymenője Pietro jelent meg. Hogyan is írjam le....tipikus nagymenő, akin végigment az egész suli. Ezenkívül tipikus kisfiú 22 éves létére még mindíg a farkával gondolkodik az agya helyett és azt gondolja, hogy a pénz mindent megold.

- hello Aleska -kb azóta hív így mióta megérkeztem ebbe az épületbe. Karját fejem mellé támasztotta és úgy hajolt a képembe bele. Ez az egyik dolog, amit rühellek de nagyon a másik ha hülyének néznek.

- mit akarsz Pietro?

- csak a magyar házimért jöttünk-átnéztem a válla felett, ahol a kettő palotapincsijét pillantottam meg Vitot és Kevint. Szinte mindíg egymás seggében vannak. 

- rossz ajtón kopogtatsz Rómeo én sem csináltam meg.

- te vagy az osztály strébere ne hazudj nekem meg kellett csinálnod- egy határozott mozdulattal a földre lökött, így a könyveimmel együtt a földön landoltam. Mikor felálltam majdnem képen ütött az öklével, de gyorsan kitértem előle így a csukott vasszekrényemet érte az ütése, ami valljuk be életem legcsodálatosabb hangja volt. Kínjában felüvöltött.  Hirtelen megint éreztem magamon azt a tekintetet...Lili. De mégis, hogyan ? Hiszen fényes nappal van és a suli tele van emberrel. Villámszerűen ugrott be Matteo halála....baszki. Pietro már készült volna újra ütni de gyorsan kitértem előle.

- Pietro könyörgöm hagyd abba. 

- csak nem félsz stréber?

- kérlek...ha folytatod nagyon nagy bajod lehet.- ekkor már körbevettek minket az emberek és nézték hogy ki nyírja ki hamarabb a másikat.

- ugyan mi megtámadsz? Ne röhögtess a szél is képes elfújni csak nézz magadra- valamit csinálnom kell különben legközelebb egy hullazsákban fogom őt látni. Mondjuk nem bánnám őt ott látni, de a tudat, hogy miattam hal meg azt már kevésbé tudnám elfogadni.

- figyelj felejtsük el ezt az egészet jó? Nem történt semmi. Kérd el mástól de ha most nem hagysz menni akkor....

- akkor mi? Csak egy szánalmas kis senki vagy, akit senki sem szeret. Valljuk be őszinten...ha tényleg fontos lennél bárkinek is a szüleid most itt lennének.- azzal az undorító vigyorral mondta ezt a szemembe. Mikor felhozta a szüleimet nálam ott elkattant valami. Inkább engem szidjanak, mint a családomat. Odaléptem hozzá, belenéztem a szemébe és jó hangosan, hogy az egész iskola is hallja kimondtam.

- remélem te leszel Lili Paravidino következő áldozata- azzal az erővel elhagytam az iskolát.Titokban reméltem, hogy Lili meghallja a kérésemet.Hiszen, ha Matteot is ő ölte meg akkor Pietrot is megfogja. Könnyes szemekkel vágódtam be a szobámba. Még egy jó ideig  éreztem magamon Lili tekintetét aztán elnyomott az álom. Kb délután 5 körül tértem magamhoz. Levánszorogtam a konyhába. Szerencsére a hűtőben találtam whiskyt. Az egész délelőtt lejátszódott újra a fejemben. Aztán bevillant, hogy a halálba küldtem egy embert...remélem, hogy tévedek Matteo-val kapcsolatban. De ha mégis Lili  ölte meg akkor rohadt nagy gázban van Pietro...de őszinten nagyon nem érdekel. A kanapén ülve iszogattam az alkoholt mikor a telefonom pittyent.

-az önvédelmeden még javítani kell

- ugye nem fogod bántani?- de erre már nem kaptam választ.

- látni akarlak még ma- jesszus mi ütött belém. Mit fogok neki egyáltalán mondani?

- ha alvást fogsz színlelni akkor minek menjek?

- nem fogok megígérem

- nem a legjobbkor írsz

- kérlek beszélnem kell veled.

- akkor fordulj meg...

mikor megfordultam ott állt előttem Lili Paravidino talpig vérben.

Sziasztok sajnálom, hogy sokáig nem volt rész de nem volt időm írni. Remélem ti jól vagytok. Lassan hozom majd a következő részt. Sziasztok