ɪɴꜰɪɴɪᴛʏ | ᴄʜᴀʀʟᴇꜱ ʟᴇᴄʟᴇʀᴄ

prologue

-És email elküldve! Remélem felfognak venni -dőltem hátra székembe miközbe anyukám büszkén nézett rám és puszilgatta homlokom.

-Ugyan kicsim, biztos felvesznek, én már csak tudom -mosolygott majd egy gyors puszi után ment ki a szobámból.

Hálás vagyok anyukámnak, csak ő maradt nekem amióta apu nincs köztünk már.

Egy olyan 1 hét leteltével vacsora közben viszont érkezett egy email. Váratlan és szokatlan volt. Ilyen gyorsan kapnék választ a felvételre? Hiszen a Ferrariról beszélünk. Lehetetlen, hogy az én jelentkezésemre válaszolnának.

-Hozom a laptopot -félig tele szájjal gyors felrohantam a laptopomért és egyből az emailekhez ugrottam.

-Úristen anya! -kaptam kezemet a szám elé. -Felvettek anya, felvettek!!! -keltem fel székemből és ugrándoztam örömömbe miközbe anyukám szintúgy tett.

-Én megmondtam életem -nyitotta ki karját, hogy egy nagy ölelésbe kezdjünk.

Hihetetlen boldog voltam. Elképzelni is durva, hogy az álom cég ahol minden Ferrari rajongó dolgozna, felvett engem.

-Itt azt írják, hogy Monacóba kell költözzek, és nagyjából 1 hetem van rá. Lakást már szerveztek nekem -olvastam tovább az emailt, hogy tisztába legyek a dolgokkal.

-Végre eljött a te időd is kislányom. Büszke vagyok rád -puszilgatott meg.

Nagy mosollyal félre húztam a laptopot, majd folytattuk anyuval a vacsoránkat ha már a nagy hír félbeszakított minket.

Vasárnap reggel 6 óra volt. Már mindenem össze volt pakolva a kiköltözésre, a reggeli rutinomat is végigcsináltam. Ez azt jelenti indulás a reptérre. Nehéz lesz anyutól elszakadni őszintén, teljesen idegen terep lesz nekem Monaco.

-Indulhatunk? -kérdezte izgatottan anya. Érdekes, ő sokkal jobban izgatott mint én.

-Igen, megvan mindenem, a cuccaim is megfognak érkezni az új lakásba -szálltam be a kocsiba, majd el is indultunk a repülőtérre.

Az első fejezet este 19:00-kor lesz publikálva!