~ThAtS mY lIfE~

~5~

Sziasztok!... Nemrégiben visszaolvastam az előző részeket. És rájöttem arra ,hogy a könyv szépen elkezdett zuhanni a depresszióm felé. És afelé ,hogy valakinek üzenjek. De ez nem ennek indult!! Azért kezdtem el ezt a könyvet hogy megosszam veletek az én furcsa életemet.

Őszinte leszek veletek...

Tudjátok sosem volt olyan nálam hogy "Családi szeretet" vagy hogy "önbizalom"...De az "önmagamat adás" sem fordult meg nálam. Tudni lehet hogy drága anyámék elváltak meg mikor 5 voltam. Az addig oké, csak az előtt legtöbbet a nagymamám vigyázott rám, az után pedig iskola volt, amikor anyukám este 8 ig dolgozott és addig vagy egyedül vagy egy idős nénivel voltam... aztán így éldegéltem magányosan 4. ig... anyám nyáriszünet vége előtt kb 2 héttel bejelenti hogy költözünk. Persze azt mondtam hogy oké. De semmi se volt az. Ami akkor nekem ott volt az tudjátok mi volt?...Erdő...Fa...Ég... Egyedül ezek voltak azok amik velem voltak...amik sosem hazudtak nekem ,amik nem döftek hátba, amik nem használtak ki... És ez még az új helyen is megvolt...csakhogy mire beletörődtem ismét mondta hogy megint költözünk. Abból a faluból egy közeli városba. Abban a városban volt az iskolám ,így nem kellett iskolát váltanom. Ekkor voltam 5. tanév felénél. Rengeteget piszkáltak, kiközösítettek... Volt hogy csak azért barátkoztak és voltak velem kedvesek mert jól tanultam ,és kellett valaki akiről másolhatnak... aztán szép lassan szenvedve de eltelt az az év ,majd jött a 6. osztály. 6. végére sikerült barátokat szereznem. Ezek voltak: Min-Seo és Kyung-Mi. Kyung elég kedves volt,vele töltöttem a legtöbb időt az iskolában,mivel Seo Jiwonnal volt. megbíztam benne és legjobb barátok lettünk. Megismertette velem a Kpop-ot ami jelenleg az életem értelme. Aztán találkoztunk a BTS miatt Lisával...és ez már 7. osztályban történt. Elég jó barátok lettünk...aztán jöttek a fura érzések.. amit nem kellett volna kimondanom... s neki sem kellett volna elfogadnia... de mégsem bánom mindezt... hogy miért? Mert emiatt lettem jóban Seoval és Jiwonnal. És ez miatt hagyhattam ott egy kétszinű embert. (már bocs Kyung)

Na és akkor itt vagyunk a jelenben. Ahol most 7.tanévem 2. felében vagyok. Jelenleg a laptopomon írom ezt a kis storyt magamról és eszegetem a pizzámat. Na de a Kpop nem maradhat ki!! Mindeközben a "Love So Fine"-t halgatom... (R.I.P elfogyott a pizza) Gondolkodom most azon , hogy vajon mi is lesz holnap. Mivel hétfőn és kedden nem voltam iskolában ezért szerintetek hiányoztam valakinek?... Szerintetek észrevették hogy egy hülyével kevesebb volt??... Nem tudom... de majd meglátjuk mi lesz...

Majd igyekszem hozni a részeket. Az előző részt pedig nem fejezem be...nem akarok arra emlékezni,hogy milyen voltam. Csakis csak a jelenemre akarok figyelni...és arra...hogyha egyszer eljutunk arra a bizonyos 부산 szinpadra akkor boldogan tekintsek vissza a (most még) jelenre...Puszi nektek😘

(Tisztában vagyok azzal hogy ez később nagyon ,de nagyon kínos lesz...de hát: EZ VAN 🙂 )