Különállók

A Jövő

1965 Hurton (Molsinaiak)

Marcus anyját és apját elvitték az öltönyösök, lehet hogy már mindketten halottak voltak, de mégis felrakták a szekérre holttestüket. A gyermek soha az életében nem sírt úgy, ahogy most. Elvesztette szüleit. Arnaud tudta, hogy Marcus érzékeny, törékeny ifjú, ezért Anaïssal esküt tett, hogy segítik egymást az életben, akármi is történjék.

Anaïs átölelte a síró kisfiút. Már kihívta az étterem tulajdonosa a rendőröket, lezárták a területet, eloltották az égő házakat, eltakarították az ablakok üvegeit. Viszont Marcus nem bírt megmozdulni. Azóta is ott ült, ahol végignézte szülei gyilkolását. Magát hibáztatta, hogy nem tudott rajtuk segíteni. Anaïst is hibáztatta, hogy nem engedte el őt. Úgy gondolta az egész világ hibás. A világ hibája hogy kialakult a háború, és a mészárlás. A kapzsi emberek, akiknek az is elég lenne, hogy tető legyen a fejük felett, mindennap elmenjenek inni, legyen nőjük, és családuk, akik majd öröklik nevüket. De senkinek nem fordult meg a fejében, hogy mi lenne ha a világ, vagyis suntai nem szorítana minket be egy sarokba, és ha szabadak lehetnénk. Nem kéne minden hónap végén a földjeinkről szedett élelmiszereket elszállítani Suntainak. Lehet, hogy egy nap akár háromszor is ehetnénk. Nem kéne elválni a szeretteinktől, akiket háborúba küldenek azzal a fenyegetéssel, hogy "ha nem mész, a családoddal együtt megölünk téged". De amíg suntaiakat valaki nem írja ki, addig ők uralkodnak felettünk. Az egész világon csak Molsin, és Suntai van. Marcus ki akarja őket irtani. Bosszút akar állni, megakarja mindet ölni.

- Marcus, már esteledik, haza kéne jönnöd.
- Haza? Nekem már nincs otthonom. Azt is elvették a suntaiak. Mindent elvesznek. Ezen a világon nem lehet létezni. - Marcus ezt a tényt már 8 éves korában lerendezte magában. Az emberek csak maguknak akarnak jót, de nem érdeklik őket a jövő, vagy hogy egyáltalán marad-e egy Molsini ha a suntaiak így folytatják.
- Marcus, gyere hozzánk, nagyszüleim ismernek téged, jó gyereknek tartanak. Szívesen fogadunk téged nálunk. - Anaïs megfogta a fiú kezét, és próbálta felállítani. De a gyermek traumatizált arcával egyenesen előre nézett, még csak pislogni sem tudott.
"Még nem mondhatom el senkinek, hogy mit tervezek. Majd egy nap úgyis meglátja az egész világ, vagyis Molsin és Suntai." - gondolta magában Marcus bosszúszomjasan. Majd felállt, és követte a lányt.

Marcus egy ideig Anaïséknél élt. Magában elrendezte a dolgokat, hogy most nem eshet össze amíg még nem végezte el a tervét. De azt soha nem tudta meg, hogy miért jöttek a fekete öltönyös férfiak szüleiért.

1973 Hurton

Marcus mára, 16 éves korára már egy igen jóképű ifjú lett, Anaïsból egy értelmes 18 éves nőt képezték a körülmények, amik között élt. Anaïs nagyszülei előző évben eltávoztak tőlük, így mindketten magukra lettek bízva, de már nem gyermekek, tudnak magukra vigyázni. A mai nap Marcus azt csinálta, amit mindig, olvasott a háborúról szóló könyveiből. Mindet kiolvasta már 8 éves korában, de azóta tanulmányozza őket, és fejleszti magát. Anaïs a rámaradt háznak udvarában éppen céltáblára lőtt, amikor egyszer csak kopogást hallott.
- Marcus, megnéznéd hogy ki az? Valószínűleg jött a tojásos.
- Most nem érek rá. - szólt vissza Marcus rekedt, fáradt hangján amikor nem is volt fáradt, se semmi, neki alapból ilyen gyenge hangja volt, ugyanis nem sokat használta. Csak akkor jött ki szó a száján, amikor Anaïs kérdezte, vagy szólt neki. Lassan már elfelejt beszélni is. Már az utcán köszönő embereket is ignorálja.
- Marcus! Most azonnal nyisd ki az ajtót akárki is az. - Anaïs íjat lőtt az asztalba, amin Marcus olvasott. Marcus felállt, az ajtóhoz lépett, és kinyitotta.
- Sajnálom de nem kérünk tojást.
- Félreértesz. Nem tojást árulok az öltönyös férfiakkal mellettem. - Marcus felnézett a könyvéről, és megdöbbent amikor meglátott egy szakállas férfit, aki körülbelül 24 éves lehetett, és 6 vagy 7 fekete öltönyös férfit, akik ugyanolyanok voltak mint.. Anaïst zavarta a nagy csönd, ezért ő is megnézte hogy ki jött hozzájuk.
- Marcus minden rend.- szava megakadt.
- Leviott Anaïs, ha jól tudom. Ugye? - szólalt meg a szakállas férfi.- A nevem Rourtan John.