Üres lennék?De akkor miért érzek irritációt?Dühöt?Örömet?Pillangókat?Letargiát?
Érzem az ürességet..a magányt..a hontalanságot..a megvetést..a kihasználást..
Nem érdekelne semmi és senki?Lassan elhiszem.
Lassan süllyedek el a tengerben.Az érzelmek tengerében.
Már nem vergődök tovább,hiszen úgy sem tudok úszni.
De talán még van esélyem kopoltyút növeszteni.
Vagy elmállik a húsom a testemről.A halak elcsipegetik,a cápák széttépik,tápanyag leszek nekik..
Az a tápanyag,amit talán nem köszönnek meg...Lehet,hogy lassan emésztem fel őket,mint egy méreg,ami egy időre táplál,aztán leépít...Nem kellett volna a vízbe kerülnöm.
Sajnálom.

YOU ARE READING
Seasons and reasons
Teen FictionRövid irományok,szösszenetek és kidolgozatlan ötletek egy helyre ömlesztve.