Talán van még remény (One Direction ff)

Part 4

Brooklyn szemszöge.

-Szia. -mosolygott rám a zöld számpár tulajdonosa -A nevem Harry Styles örülök, hogy megismerhetlek.

Annyira jól esett a kedvessége, hogy kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de egyszerűen hiába próbálkoztam csak suttogva jöttek ki a szavak a számból.

- Brooklyn Tirrell örvendek. -suttogta, de szerencsére a fiú meghallotta.

-Örvendek Brooklyn. A barátaim és én azért jöttünk ma hozzád, hogy picit felvidítsuk a napod illetve majd lenne egy kérdésük. De előtte bemutatom a többieket.

Ekkor vettem észre, hogy nem csak ketten vagyunk hanem még 4 szempár fürkész minket.

-A pici fiú kék szemekkel Louis, mellette a rövid hajú Liam, a magasabb barna hajú Zayn, és a szöszi pedig Niall. -mutatott végig a fiúkon.

-Sziasztok fiúk. -mondtam már kicsit magasabb hangon. -Üljetek le nyugodtan, nem harapok.

Harry leült mellém az ágyra, Liam, Louis és Zayn a bent lévő kanapéra ült le Niall pedig a kerekesszékemben foglalt helyet.

-Hogy vagy kislány? - kérdezte Niall.

-A helyzethez képest jól, ti vagytok az elsők, akikhez szóltam évek óta. -válaszoltam.

-Megtisztelve érezzük magunkat. -kuncogott Louis, mire én rámosolyogtam.

-Mit csinálsz? -nézett a füzetembe a mellettem ülő göndör fiú.

-Zenét írok, bár nem tudom milyen. Megnézitek? -adtam a fiú kezébe a füzetem.

-Ez nagyon jó lett. -fürkészte a füzetem Harry és tovább adta a többi fiúnak, akik szintén elismerően bólogattak.

-Még nincs kész, de a címe Little Thing, ha szeretnétek nektek adom. Amúgyse tudnék vele mit csinálni.

-Hát akkor köszönjük szépen, mindenképpen fent lesz az új albumon és mindenképpen meg fogunk említeni téged. - mosolygott Zayn.

-Örülök, hogy tudtam segíteni nektek. ÉS milyen volt a többi gyereknél? -tettem félre a telefonom, így maximálisan rájuk figyelve.

-Mindenki nagyon aranyos volt és örültek a csokinak, amit neked is hoztunk. -nyújtott át a szöszi fiú egy tábla Milka csokoládét.

-Úristen, köszönöm szépen. Nem tudom mikor ettem ilyet utoljára. -vettem el a kezéből.

-Amióta ide kerültél, azóta a kórházi kaját eszed? -döbbent le Liam.

-Igen, hát nincs ki hozzon nekem és egyedül nem engednek ki az utcára. Csak mosdóba mehetek egyedül, senki se bízik bennem annyira, hogy kiengedjenek innen. -magyaráztam. -És veletek mizu?

-Hát tudod jelenleg itt ülünk egy csodálatos lánnyal, és majd lenne hozzá egy kérdésünk. Ezen kívül minden rendben, készülünk az új albummal mert már csak 5 szám hiányzik hozzá. -magyarázta a mellettem ülő Harry.

-Értem, sikerülni fog, drukkolok nektek. -mosolyogtam.

-ÉS mikor szabadulsz innen? -kérdezte Niall.

-Valószínűleg soha, bár olyan jó lenne innen kijutni. -sóhajtottam- tudom, hogy valószínűleg soha többet nem állok lábra, de olyan unalmas itt lenni.

-Mit szólnál hozzá, hogy azt mondanánk, hogy gyere velünk haza, hozzánk. Élhetnél velünk és ha megengeded segítünk is neked, hátha van esély arra, hogy felépülj valamikor. -magyarázott Harry.

-Aj fiúk szívesen veletek mennék csak mi van, ha több hónapos turnékra mentek? Én egyedül lennék, amivel nincs is bajom, csak nem tudom majd mivel elfoglalni magam.

-Figyel, még ezen ne gondolkodjunk, messze van még az, hogy turnézni menjünk. Akkor benne vagy? Haza jössz hozzánk? -mosolygott Louis.

-Benne vagyok. -mosolyogtam. -De most gyertek ide hadd öleljelek meg benneteket.

Mindannyian oda gyűltek az ágyam köré és mindenkit egyesével jó szorosan megöleltem.

-Köszönöm fiúk. -a baleset óta most érzem magamat először boldognak.