UghtHth...MÁR MEGINT KI VAGYOK KÖTÖZVE ??
De most nem egy ágyban vagyok.
-Szerbusz fiacskám!
Mondta egy orosz akcentussal beszélő ember, aki lassacskán lépet elő az árnyékból. Majd HAHAHAHAHA el csúszott egy banán héjon HAHAHAAA!
-Bozhe moy! O moya taliya bolit!
Ez annyit jelent hogy: -Úristen, fáj a derekam!
-HAHAHa
-Hogy merríszeled, hogy kí nevetcc?!
A lábával fel rúgta, döntötte a széket amire rávoltam kötözve. ÉS bevertem a fejem ÉS EL ÁJULTAM ismét, csoda hogy nem kaptam eddig agy rázkódást, ja nincs is agyam.
De most nem tartott olyan sokáig az ájulás csak pár percig csak addig, hogy újra felállította a széket és azzal együtt engem is.
Éppen szólalásra nyitotta a száját, de meg előztem.
-Mit akarsz tőlem?
Sírtam, Ríttam akár csak a horror filmekben az idegesítő nőszemélyek.
-Nem foglak megölni bolond, szükségem van rád, még, HEHEHE HEHEHE.
Nevetett borzalmas orosz akcentussal.
-Mire kellek neked?
Kérdeztem, miközben taknyom, nyálam egybefolyt.
-El kell lopnod nekem valamit.
ÉS lehajolt hozzám.
-ÁHHHH!!!!
-MI az most mijért orrdibálsz?
-DZHOZEF??
Ha nem sikerült ki találni az én orosz barátom nevét hát tessék: József. Jó kis név mi? Na de vissza a sztorihoz.
-Dá
Válaszolt oroszul.
-Én vagyok az Joe őm öm a Szent Mária gyermek intézmény!
-Te, Te vagy az Joe? Ó barátom!
És ezzel el is vágta a köteleimet, felálltam és meg öleltük egymást, mint barát a barátot.
Miután el eresztetük egymást, elkísért egy asztalhoz, amin vodka volt.
-Gyere és ülj le, meg hívlak!
-Leültem vele szembe, és míg Ő töltött a poharakba, addig nekem volt időm körül nézni.
Valami raktárféleségben vagyunk, néhol nagy gépek és üstök, amik szerintem fém feldolgozásra vannak. Szóval az elhagyatott fém gyárban vagyunk. Nem is kevesen, így hogy fel vannak kapcsolva a lámpák sokkal jobb. Minden egyes sarokban van egy fekete öltönyös fickó.
-Na, szóval régen találkoztunk, sok minden történt.
-De miben kéne nekem segíteni?
Kérdeztem a tárgyra, bár finom a vodka, de nem mégis csak sör kell.
-Az intézetből gyerekeket csempészek ki, de persze nem ingyen az olyanok, mint te, akik a testvérüket akarják ki szabadítani, ők engem bíznak meg.
-Jó, de miért hoztál ide?
-Mert halottam, hogy szükséged van rám.
-Hol vannak Robertóék?
-Nyugodj meg, ők biztonságban alszanak a szállodába.
Ekkor megnyugodtam, és komoly arccal Józsi arcára néztem.
-Beszéljünk az üzletről! Hogyan hozod ki a húgomat és mit kell ellopnom?
-Moy Drug
Ez annyit jelent barátom.
-Moy Drug, egy aktát kéne ellopnod az intézmény igazgatójától. Abban benne van minden gyerek adata, a szoba számtól a születési évig!
-Hát nem lesz könnyű, de mond, hogy már lecserélték az igazgatót!
-Mne zhal', de nem!
-Ne sajnálkozz nem a te hibád, hogy az a boszorkány még él.
Bizony, bizony az a nő, akit White Joanne-nak hívnak a legrosszabb volt az mind a tanárok mind az oda járó apácák között. Ő nem favonalzót, hanem fajáró botját, amivel ha meg ütött a mintái meglátszódtak a bőrödön és még be is lilultál. Volt, ha verekedtél valakivel, bezárt egy-egy üres szobába egy napon át és nem kapott ételt csak vizet és egy rongyót hogy takarítson.
Hát igen kemény volt az öreg asszony, mivelhogy akkor is öreg volt.
Elkezdtem szédelegni...gondoltam megkérdezem Józsit, hogy milyen vodka ez, de már túl késő volt éreztem, hogy a fejem egyre nehezebb, nem gondoltam volna, hogy ilyen erős lesz. Mert ittam már vodkát de az semmi ehhez képest.
Jaj ne, elkezdtem tőle szédülni elötem ülő barátom arca össze mosódott, majd csak annyit vettem észre, hogy egyre nehezebb a fejem és BUM le fejeltem az asztalt. De úgy és akkorát, hogy egyből el is aludtam.
Arra keltem fel, hogy régi barátommal visszamegyünk egy lovaskocsival a szürke szamár kocsmába.
-Visszatértem!
Mondtam a szinte üres kocsmában miközben berúgtam az ajtót és ki tártam a kezem számítva a barátaimra.
És ekkor megláttam, láttam, ahogy az életem lepereg előttem nem mondom, de elég unalmas volt, a fele abból állt hogy elájulok és ismét annak a szélén voltam ugyan is még mindig nem tudom hogyan éltem túl ami ott velem történt.
Na, de jobb hogyha inkább elmondom, felém közeledik a legnagyobb ember akit csak életemben láttam, tehát Pici Pite-t, ahogy könnyező szemekkel fut felém, hogy megöleljen. Sikerrel is járt, mikor megölelt csak öt pordám tört el és csak az egyik kulcscsontom, ja és mint két felkar csontom, miközben persze ne feledjük, hogy majdnem megfulladtam és még képes Ő pityeregni.
-Haaa~
Nyugalom ez csak a lelkem volt. Miközben majd meghaltam az "Isten hozott „ölelésében
És ekkor láttam meg Pite ball válla felett Rob-t aki egy késsel közeledett felénk lehajtott, ködös tekintettel és csak a ball szeme mérges tekintetét láttam, majd egyszer csak megérkezett megfogta Pici vállát, Pite elengedett, épphogy nem rogytam össze, de gyorsan belém fagyott minden, amikor Rob elkezdett a késsel hadonászni, s úgy ki oktatni engem.
-NEM HISZEM EL, HOGY CSAK ÚGY ELTÜNSZ!
LEGALÁBB EGY TELEFON VAGY VALAMI VAGY CSAK EGY GALAMB, NEM IGAZ! NA MAJD LÁTOD KIFOG SŐRT ADNI NEKED!
-Jaj, Rob én is örülök, hogy látlak és megfogtam az egyik kezemmel, amelyik nem volt annyira összetörve a vállát majd lassan ránéztem kis kutya szemekkel.
-Nem hiszlek el!
És ezzel megölelt, nem csodálom igazából, hogy ennyire félt, hiszen Pici Pite-n és rajtam kívül nincs más barátja, majd ha lesz, alkalmam elmondok pár sztorit a barátaimmal kapcsolatban.
Folytatjuk...
BẠN ĐANG ĐỌC
Egy iszákos naplója
Viễn tưởngEgy alkoholistáról szól. Aki egy bizonyos kocsmába akar eljutni. És el is fog közben a sokk alkoholtól lesz egy csomó képzelgése. FIGYELEM a karakterek kitaláltak, ha a karakterek egyeznek néhány élő emberrel az csak is a véletlen műve!
