Talán szerelem (HYUNLIX)

4

Felix 

Ma engednek haza a kórházból.. 2 hétig voltam bent, Hyunjin és Han volt bent a legtöbbet, utánuk Chan.. Ma Chan jött értem.

- Na mindened megvan tökmag?

- Igeen

- Akkor induljunk.- Mosolygott

- Yeeey

Mikor ki értünk mindenhonnan emberek jöttek.. Lehet hogy a maszkot fel kellett volna venni.. 

- Lee Felix?

- Igaz hogy felvágta az ereit?

- Jól van?

- Ugye nem vágta meg magát mélyen?

- A csapatnak mi volt a reakciója?

Egymás után jöttek a kérdések, majd Chan válaszolt.

- Najó kérem, ha itt kérdezősködnek és fel tartanak minket, Felix nem tud otthon pihenni, pedig most arra lenne szüksége, gyógyulása érdekében! Kérem engedjenek!

- Elnézést Christopfer..

- Elnézést

- Viszlát!- mondta Chan majd a kocsi felé indult.

Miután be ültünk a kocsiba Chan hyung megkönyebbülten fel sóhajtott és hátra vetette a fejét majd mondta a sofőrnek hogy a dormba. 

- Köszönöm Chan hyung hogy ki mentettél!- Mosolyogtam rá édesen

- Ugyan, nincs mit tökmag szívesen tettem.- mondta ő is majd az arcomra adott egy puszit

Ki szálltunk a kocsiból majd mikor be értünk a dormba mindenki ránk nézett. Ugyanis nevetgélve jöttünk be. Pont az ajtó előtt Chan el esett (meg csúszott) Én meg halálra röhögtem magam, majd mikor fel állt és mentem volna mellé én is megcsúsztam, tehát egymás balfaszságán röhögtünk, én már a nappaliba voltam és fogtam a hasam a történtektől, ahogy Chan hyung is. Mikor álltam volna fel le is fejeltem Chant.. Szépen vagyunk. Tehát míg mi szakadtunk a saját ökörségünkön addig a többiek értetlenül néztek minket.

- Nektek mi a bajotok?

- Seh..- nevetett tovább Chan hyung

- Semmi csak a saját ökörségünkön nevetünk.- Nevettem továbbra is

- Aha ok.- Mondta Hyunjin és fel ment a szobájába.

- Ennek mi a baja?

- Fogalmunk sincs.- Mondta Changbin.

- Megyek beszélek vele.- Mondta Chan elkomolyodva.

Semmi jot nem sejtek.. Rossz elő érzetem van...