Szükségem van rád (!Folyamatban!)

Hogy lettem én ilyen?

Matano Haruki vagyok 15 éves. Mit is mondjak magamról...unalmas életem van soha nem voltam szerelmes de örülök is neki őszintén. A szerelem szerintem felesleges dolog az én koromban. Őszintén szólva nem tudom hogy lettem én ilyen mint most vagyok. Valószínűleg mindig is ilyen voltam. Egyke vagyok így a szüleim sokat foglalkoztak velem egész életemben és nagyon elfogadóak velem. Nincsenek jó vagy rossz jegyeim, nem vagyok népszerű de van pár barátom mint például Akamatsu
Yuki aki bár gyakran hangoztatja hogy menthetetlenül flegma és unalmas vagyok mégis mindennap odajön hozzám a suliban. Legalábbis eddig így volt minden de idén ősszel már a középiskolában kezdek emellett Szeptember elsején töltöm a tizenhatot. Őszintén nem igazán érdekel ez az egész csak az hogy többet kell majd tanulni amit nem igazán akarok szóval ez szívás. Yuki velem egy iskolába jelentkezett de valószínűleg nem fogunk egy osztályba kerülni és ezt közöltem is vele amire csak annyit mondott hogy pesszimista vagyok. Pfff pedig igazam van.. na mindegy inkább kiélvezem azt a maradék pár napot ameddig nem kell emberek közé mennem. Anyám azt mondta hogy holnap fog írni az iskola az osztály beosztások és egyebek miatt. Igazából teljesen leszarom az egészet csak Yuki miatt érdekel. Bár ha jobban belegondolok miatta sem...na mindegy majd úgyis idejön Yuki betör a házunkba valami random időpontban és közli velem ezt a rendkívül fontos információt. Mondjuk ha őszinte akarok lenni talán kicsit érdekel mi vár rám az új iskolában..