Zene és Te

Második fejezet

Mivel ékszereket borzasztóan tudok leírni, így itt vannak Kiky mindennapi ékszerei.

Kiky Torchio

Miután két munkatársam megérkezett leváltani engem, már húztam is a csíkot. Nem volt kedvem hazamenni az autómért, így busszal utaztam stúdióba. Pár perces séta után már a biztonsági kapunál voltam. 

-Jó napot, Smith!-Köszöntem az idős biztonsági őrnek, aki ki-be engedi a látogatókat. 

-Szervusz, Kiky!-Mosolygott rám miközben beengedett. Gyorsan szedtem a lábamat, a 116-os megbeszélő terembe. Egy gyors kopogás után pedig beléptem.

-Sziasztok! Jó napot!-Köszöntem barátaimnak, menedzserünknek és a két számomra idegen férfinak. 

-Szia Kiks!-Nyomott egy puszit az arcomra a barátom, Niccolo vagyis Nic.

-Helló. Tom és David?-Kérdeztem miközben leültem.

-Bármikor itt lehetnek.-Nézett rám egy pillanatra a tükréből Chiara.

Hogy kik is ezek az emberek? 

Egy bandánk van. Öten vagyunk benne, a nevünk Lealtà. Ami azt jelenti Hűség.

 Ott van Thomas, Thomas Felix, az egyik basszusgitárosunk. Piszkosszőke haja oldalt felnyírt, felül összefogott volt. Nagyjából száznyolcvan centi magas, átlagos testalkatú. Barátja van, Hugo. Mindketten Olaszok, David által ismertük meg.

Vagyis David Sermi. Magyarszármazású szintisünk. Szüleivel költözött ide Olaszországba, amikor a kilencediket kezdte, abban az iskolában ahol mi is. Mindössze egy-két centivel kisebb, mint Tom. Tipikus szívtipró. Barna hajú, néhány kicsi tetoválás van rajta.

Utána Niccolo Hensert. A másik basszusgitárosunk, a párom. Másfél éve-20 hónapja, de ki számolja?-vagyunk együtt. Egy évvel járt felettem a gimiben, Tommal legjobb barátok és mindig igyekeztek testőrömnek állni. Bal karja telitetovált, Nyakán az együttesünk L kezdőbetűje található. Sötétbarna haja oldalt rövid, felül pedig hosszú és göndör. A múltkori poén magasság mérésünknél kiderült, hogy százhetvennyolc centi magas. Nagyon szeretem!

És ott van az ,,énekesünk". Chriara Resso. Niccel és Tommal járt egy évfolyamba. Egyik, hanem legjobb barátnőm. Viszont nem igazán az énekesünk... Én énekelek, ő tátog. Mindig is elképesztően lámpalázas voltam. Chi és Nic ötelete volt, hogy így tegyünk énekeset a bandába. Chiara imád szerepelni! Szintén Olasz. Szőkehaja kicsivel lapockája alá érő. Százhatvan centi, de már két éve. A hangunk egészen hasonló, enyém mindössze kicsivel rekedtebb, így tudjuk az énekhangot ,,cserélni". Amiről csak mi hárman tudunk..

Majd pedig én. A dobos. Bár az összes többi hangszeren tudok játszani. A legfiatalabb és természetesen a legmagasabb! Keményen százötvenkilenc centi vagyok. Egyedül én járok egyetemre, és a dalokat is én írom. De ez így teljesen megfelel..

-Most, hogy végre mindenki itt van..-Szólalt meg a menedzserünkként dolgozó, Joseph Crez, anyukám első férje. Szerencsére egy világkedves férfi, és nem dühben váltak el anyukámmal.-Bemutatom nektek Jean Todtot és Michael Masit.-Mutatott a két férfira. 

Minek vannak ők itt? Egy versenyigazgató és az FIA volt elnöke?  Annyira elbambultam, hogy csak az utolsó mondatra figyeltem fel.

-..így szeretnénk felkérni titeket az olasz nagydíj zenekarának!-Hallottam meg Mr. Todt hangját. Erre felkaptam a fejemet.

-Hogy találtak ránk?-Kérdeztem megtörve barátaim ünneplését.

-Az egyik pilóta ajánlott benneteket, kettő másik pedig támogatta az ötletet. Aztán az összes többi amikor megnéztük a zenéteket.-Egyből tudtam ki ő. Hát tényleg figyelt rám..

-De..-Kezdte Mr. Masi.-Szeretnénk hallani egy élő bemutatót, ha nem gond.-Chiarával összenéztünk. Szemmel gyorsan jeleltem neki, mire bólogatott.

-Rendben!-Mondta Chi felpattanva. 

Elindultunk a hangszerekhez. Leültem a dobomhoz, nem bírtam ki, végigsimítottam a hangszeremen. Hozzá igazítottam a hangszereket. A mögöttem lévő számítógépet bekapcsoltam, és amíg a férfiak összenézve beszélgettek én gyorsan intézkedtem. Chiarának elintéztem azt, hogy a hangszórókból halatszódjon, de közben úgy, mintha énekelne.

-Mi lesz a dal?-Kérdezte David. 

-Legyen..-Gondolkodott el Chiara, miközben már pontosan tudta, közben bedugtam a füleimet.-Heart Attack, Demi Lovato!

Nem figyelve a körülöttem lévőkre doboltam. Végig magamban énekelve, néhány gyenge pillanatomban tátogva is. Az első dolog amire ismét figyeltem az a taps volt, ami kívülről jött. Leállítottam a hangot és letettem a dobverőimet.

-Gyertek, beszéljük meg a részleteket!-Invitált minket Joseph. -Kiky?

-Egy perc!-Szóltam utánuk. Megvártam míg mind kimentek. Bezártam az ajtót és az egyik gitárral a mikrofon elé álltam. Karkötőmről lecsatoltam egy pengetőt és behunytam a szemeimet..

-|-|-|-|-|-