Elrejtőzve a világtól

Festmények, szobanövények

Kipattant a szemem. Komótosan felültem az ágyon majd a telefonomért nyúltam. A kijelzőn a menedzserem neve állt. Felvettem a telefont.

-Kelly! Már a reggeli műsorba kéne készülődnöd, ugye épp azon vagy? - emelte meg a hangját.

Bahh utálom ezt a nevet. A vezeték és az első keresztnevemből rakták össze - Kerepesi Liliána (Anna). Én igazából az Anne vagy a Lily névnél voksoltam volna akkoriban de ezt nem én dönthettem el a szerződés miatt. Ezért elhatároztam hogy hamarosan kiadót váltok menedzserrel együtt ( még akkor is ha nem találok).

- Bocsánat de abba az interjúba nem tudok nyilatkozni. - szóltam diplomatikusan.

- Ó, tényleg én meg egy gazdag csávó vagyok és csak azért vagyok menedzser hogy valamivel elüssem az időmet. Na most toldd ide a beled te lány....- mondta volna végig ha nem csapom rá a telefont. Hehhe. Lázadó típus vagyok ez tény és a hírnév nem is annyira érdekel.

Ma azt terveztem hogy elmegyünk vásárolni lakberendezési cuccokat. Leginkább képeket, festményt, növényeket.

Felhívtam Rebekát hogy lenne kedve jönni, azt mondta igen és hoz is egy barátot mellé. Én meg csak fogtam a fejem mert Rebeka tipikus az az ember aki szinte "mindig" ráér csak éppen mással van. Úgyhogy általában ez így szokott menni.

Körülbelül 20 perc múlva hívott Rebi hogy itt vannak a házunk előtt.

-Ó bassza meg!- kiáltottam.
-Na mi van? Már megint mit felejtettél el?- szólt nyugodtan drága barátnőm.
-Az úgy volt hogy elköltöztem. De nyugi nem vagyok messze. Emlékszel még a mamámra? A lakásába költözök.-mondtam. Csak úgy megjegyezném gimibe egy osztályba jártunk Rebivel úgyhogy azért tudhatja merre lakott a nagyi.
-Hú nem pontosan emlékszem elküldenéd a címet.- kérte.
-Ühüm, mostmár tudom hol vagy!- jelentette ki boldogan.- Sietünk! Ciao!- csapta rám a telefont.

-Mostmár fél órája várok rájuk. - gondolkodom hangosan, majd megszólal a csengő. Rebiék azok úgyhogy gyorsan összeszedem a táskám és a kulcsom, majd lerohanok.

Nagy mosollyal üdvözölt Rebeka, mire megöleltem, majd oda fordultam a lányhoz. Egy sötétbarna elkerekedett szempár nézett végig a testemen, majd amikor a szemembe nézett még jobban elkerekedett a szeme. Barátságosan odanyújtottam a kezem és bemutatkoztam:

- Kerepesi Lili- mondtam majd elmosolyodtam.
- Fehèr Tímea- szólt. Láttam a lányon azt a tipikus hírességgel találkoztam: úristen. Ezért elmondtam neki hogy barátként tekintsünk egymásra.

Elmentünk az Ikeába. Nagyon jól éreztük magunkat, sokat nevettünk és ettünk vegán sütit. Vettem két művirágot ( nem vagyok túl jó növény gondozásban) emellett még a kosaramba került három törölköző amiből egyet visszaraktam.

Mielőtt haza mentem volna elmentem a kisboltba venni kaját. Hazafelé sétáltam elidőztem a sötét eget bámulva. Nem sok csillagot láttam mert a városnak a fényei domináltak jobban. Oda értem a háztömbhöz és felmentem a lakásomba. Letusoltam az üres fürdőszobában majd átöltöztem és eltettem magam másnapra.

Reggel nem ébresztett semmi úgyhogy nyugisan pihentem amikor elővettem a naplóm és tovább olvastam.