Amelia Steel keresi az élet értelmét. Közben marad a pozitív kisugárzású lány. Vagyis próbál az maradni. Rosszabb napjain nagyon bunkó tud lenni amit később megbán. Miközben keresi élete értelmét festeget, olvas, a barátaival van és a vidrájával ját...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután kijöttem az iskolából első utam a házi orvosunkhoz vezetett. Mr. Thomas pár utcányira lakik az iskolánktól, ez miatt pár perc alatt oda is értem.
Szerencsére nem voltak előttem sokan ezért egész gyorsan sorra kerültem.
- Következő - kiabált ki az asszisztens
Bementem a már ismerős helyiségbe ahol ott várt már Mr. Thomas és a mogorva asszisztense is.
- Neve? - kérdezte unottan
- Amelia Steel
- Mi a panasza? - kérdezte az orvos
Mr. Thomas nagyon kedves volt. Szerintem már bőven túl van a 60. születésnapján. Apa régen még fiatal korában ismerte, mivel apa gyerekkori legjobb barátjának Johnnak az édesapja. Szegény John már több mint 10 éve elment közülünk. Egy autóbalesetben az életét vesztette. Vissza térve Mr. Thomas rendkívül kedves és szeretett teljes.
- Az iskolában fellökött valaki és én pedig elestem és bevágtam a fejemet. Most eléggé szédülök és hányingerem van
A doktor úr gyorsan megvizsgált aztán elkezdte sorolni hogy milyen gyógyszereket kell szednem és hogy milyen gyakran.
- Ezen kívül szeretném ha a héten már nem mennél iskolába, majd csak hétfőn - nyomta a kezembe az igazolásomat
- Rendben köszönöm doktor úr. Viszlát -köszöntem el amire ugyan ezt a választ kaptam
Az orvosirendelőtől nem lakunk olyan messze. Sétálva 20 perc. Éppen már lesétáltam a felét amikor Jason megállt mellettem az autóval.
- Gyere haza viszlek
Gyorsan be is ugrottam és folytattuk az utunkat.
- Mit mondott a doki? - kérdezte meg
- Hát írt fel rengeteg gyógyszert meg a héten már nem mehetek iskolába
- Mázlista - motyogja - a gyógyszerekért elmentél már a gyógyszertárba?
- Nem mert most nincsen nálam elég pénz
- Istenem. Te sem tudtál volna előbb szólni - kanyarodott vissza
- De most mondtam hogy nincsen nálam pénz
- Majd kifizetem csak fogd be
Oda értünk és gyorsan bementünk. Én elsoroltam a gyógyszerek nevét ő pedig fizetett. Kifelé menet láttam egy férfit a mellettünk lévő pultnál aki még hátulról is rohadt jól nézett ki, de a nyakam rá merném tenni hogy ez a férfi ugyan az aki múltkor a kávézóban volt.
- Hallod - böktem meg a bátyámat amikor vissza értünk az autóba - az a férfi bent nem az aki múltkor a kávézóban volt?
- Esküszöm én is pont ezen gondolkodtam - kanyarodott ki az útra - De nem is értem. Eddig életemben nem láttam most pedig két nap alatt másodszorra
