Harry potter Átok vagy áldás

Holdfény és mancs

Remus Lupin

Azt már megfigyeltem amikor az ember nagyon vár valamire az én esetemben ez a randimat jelenti amire valahogy még ki is kell sliszolnunk a tiltott rengetegbe, hogy senki se követhessen minket. Az idő rémesen vánszorog szerintem nincsen olyan varázslat amelyel fellehetne, gyorsítani.

Viszont van egy aprócska akadály a randi előtt mint mindig ugyan is teli holdas éjszaka lesz ami azt jelenti megint átváltozom, ilyenkor undorodom magamtól és nagyobb szégyen, hogy nem mondhatom el neki sem.

Dori nem hinném, hogy ha tudná mi vagyok milyen ocsmány teremtmény akkor nem lenne többé velem. Hiszen veszélyt jelentek rá nézve is nem tudnék uralkodni magamon.

Egész nap ez járt a fejemben s vélhetőleg James ezt megérezte mert egész nap be nem állt a szája aminek most hálás tudtam lenni mert nem gondoltam annyit arra, hogy mit is mondhatnék Dori-nak, hogy ne bántsam meg, de a nap végére arra, jutottam, hogy az igazsággal többre megyek. Joga van tudni.

A klubhelység tömve volt a diákokkal aminek annyira tudtam örülni, mint a kisgyerek a bárány himlőnek, hiszen a tekergők voltak az egyetlenek akik tudták mi vagyok és senki más nem. Szerencsémre nem kellett sokat várnom rá széles mosolyal az arcán lépett be helységbe aminek sejtettem mi lehetett az oka hiszen a lány vérbeli varázslény szakértő és védelmező. De ez úttal csak egy kis gyíkot tartott a kezében, de tudtam, hogy ő a mugli lények ért is oda van.

-Szia Remus.- köszönt nekem amire én is mosolyogtam majd kezemmel jeleztem neki, hogy beszélni szeretnék vele, de a tekergők nélkül kettesben. Így ő is kimászott velem együtt a portré lyukon keresztül s egy üres termet kerestünk magunknak.

-Baj van?- kérdezte amire bólintottam s leültem ő aggodalmasan ült le mellém mélyen átölelve jó érzés volt tudnom, hogy számíthatok rá.

-Mondanom kell valamit. De ígérd meg, hogy végig hallgatod.- mondtam amire gondolkodás nélkül bólogatott és esküdött meg. Mélyet sóhajtottam.

-Bár mi legyen az osztozom veled benne.- felelte majd hozzám bújt.

-Vérfarkas vagyok.- legnagyobb meglepetésemre ő csak halványan mosolygott miközben felnézett rám.

-Valahol mindig is sejtettem, mindig olyan sápadt voltál teli hold előtt, de én nem ítélek el érte nem a te hibád. Amúgy meg onnan is tudom, hogy James már akkor elmondta, hogy mivel küzdesz amikor bevettetek.- jegyezte meg amire homlokomat ráncoltam mert nem hittem a fülemnek ezért idegeskedtem egész nap? Amit már közel két éve tudott?

-Ma veled tartok tetszik vagy sem ezért akartam mára a dolgot.- jelentette ki amire meghatódtam tényleg igazi barát és szívből szeret engem. De még sem engedhetem, hogy velem tartson bár mennyire is szeret a holdfényben sétálni velem a rengetegben. Most nem lehet.

-Dori lehet, hogy megsebesítelek vagy tudom is én, nem bocsátanék meg magamnak ha én tennék kárt benned édesem.-tiltakoztam amire ő, csak nevetett.

-Lupin, te el is felejtetted, hogy kviddicsezek, úgy mint ti? A gurkók több kárt tesznek bennem mint te tehetnél bennem. Mikor surranunk ki?-kérdezte amire nekem is nevethetnékem támadt. Pedig komoly dologról volt szó, de ha ő is jön akkor a srácoknak is kell, vagy is a randink elnapolásra kerül.

-Legyen, de ígérd meg, hogy hallgatni fogsz a srácokra.-erre olyan képet vágott mintha azt mondtam volna, hogy piton a legjobb fej az egész suliban.

-Lupin nézd meg a homlokom azt hiszem halucinálok mintha azt mondtad volna, hogy hallgassak a piknik kosárra meg a bájgúnárra?- mondta ezeket a remek megfigyeléseit.

-Nem jól hallottad.- erősítette meg a hallani vélt szöveget. Dori kelletlenül bár, de bele ment, de csak mert fülig bele van esve így könnyű érvelni nem, de, ha velem akar jönni akkor hallgat a fiúkra. Bár erre nem sok esélyt vélek látni.