Egy lány mindennapjai!

Május 2. [Szombat] 2/2

–        Okey. – mondtam és kimásztam az ágyamból. A gardróbom felé vettem az irányt.

Kiválasztottam a ruhám és a fürdőszobámba indultam. Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. [kék farmer, amerikás felső, piros cipő] Kisétáltam a fürdőből, majd a konyhába vettem az irányt. Lau már a nappalinkba tévézett és valamit evett.

–        Lau, mit csinálsz? Kész vagyok! – mondtam miközben a konyhában reggelit csináltam.

–        Tévézek! –kiabált vissza, mert egyre hangosabbra tekerte a hangerőt a tévén. A házban zengett azt hiszem a Kwabs- Walk című szám.

–        Kiss Laura! Hozzád vágok valamit! Vedd lejjebb a zenét! – kiabáltam a konyhából.

–        Nem hallok semmit! –kiabálta nevetve. A reggelimmel együtt leültem az ebédlőbe, miután elfogyasztottam beletettem a mosatlant a mosogatógépbe. Felkaptam a kabátom és a nappaliba mentem.

–        Lau! Megyünk? – kérdeztem a telefon-függő barátnőmtől.

–        Naná! Irány a pláza! –mondta mosolyogva. Bezártam az ajtót, anyáék szokás szerint dolgoznak. Hurrá.

10 perc alatt a plázához értünk. A Deichman -t vettük célba először.

Amint beléptem az üzletbe, megláttam életem szerelmét. Egy fekete, egyszerű magas sarkú cipőt.

–        Nekem az kell! – jelentettem ki határozottan.

–        Oké, menjünk. – tolt beljebb az üzletben Lau. 15 perc múlva már fagyit ettünk és kezemben a Deichman-os tasiban életem szerelme. <3

–        Örülsz? – kérdezte Lau.

–        Naná, neked már megvan?

–        Persze. Menjünk át hozzám és megmutatom, tegnap vettük meg.

–        Rendben, menjünk. – mondtam izgatottan.

Csendben telt az út, mind kettőnk gondolkozott valamin. Én azon, hogy olyan érzésem van reggel óta mintha elfelejtettem volna valamit.

–        Zé! Itt vagyunk, nem akarsz bejönni? – kérdezte Lau nevetve.

–        Jaaaa, de megyek. –mondtam. Észre sem vettem, hogy megálltam a kapuban.

Lau kinyitotta az ajtót, majd lassan kinyitotta.  

–        MEGLEPETÉS! – kiabálták a többiek. A falon egy Boldog Névnapot felirat lógott. De cukik, annyira imádom őket. Meg sem tudtam szólalni, mert, hogy a névnapot nem verjük ennyire nagydobra.

–        Zé, megkukult! –poénkodott Márk.  Majd oda jött hozzám és puszit nyomott a homlokomra. a nyakamba pedig egy nyakláncot kapcsolt. Ne higgyétek, hogy Márk és köztem van valami, mert nincs! Sokan hiszik, de tényleg nincs. Mellesleg barátnője vanJ

Szóval ennyit erről: D

 Ivi ugrott hirtelen a nyakamba, majd egy kis dobozt adott a kezembe.

–        Jaj, de cuki vagy. Köszönöm! – mondtam meghatottan.

–        Ugyan, semmiség. – mondta kedvesen. Imádom a barátaimat. Végül Lau jött oda hozzám megölelt majd ő is egy kis dobozt adott oda nekem.

–        Te végig tudtál erről, imádlak titeket! –mondtam még mindig meghatottan.

Az este nagyon jól sikerült, rég buliztunk ilyen jót. Semmi pia, cigi, drog! Nehogy ilyenekre gondoljatok! Nem olyan társaság vagyunk! Zenét hallgattunk, hülyültünk elvoltunk. Majd később át mentünk hozzánk, hogy ne zavarjuk Lau szüleit. Éjfélre mindenki kidőlt. Márk az ágyamban [?] Aludt, Lau félig a földön félig az ágyamon, Ivi a babzsák fotelemben. Zita meg valakivel beszélt. A többiek meg haza mentek. Kitakarítottam, mert elég nagy kupit hagytak maguk után, anyáék még sehol. Valahol csörög a telefonom, de hol? Áh meg van a konyha pulton, anya hív.

–        Szia, mondd –szóltam bele a telefonba.

–        Szia, Kincsem, bent kell maradnunk az irodában. El leszel egyedül?

–        Ha nem baj Lauék itt alszanak.

–        Dehogy baj, örülök, hogy nem egyedül vagy – mondta anya

–        Akkor jó

–        Na, de most leteszem. Legyetek jól, vigyázzatok egymásra. Puszi, szeretlek.  –mondta

–        Rendben, Puszi, szeretlek –mondtam és letettem.

Álmosan sétáltam fel a lépcsőn, de hirtelen zajt halottam a fürdő szobámból. Benyitottam, Márk és Zita [a barátnője] veszekedett.

–        Héj! Mi folyik itt? Mondtam már, hogy itt nincs balhé! –kiabáltam rájuk.

–        Neki mondd! Megcsalt Tibivel! Érted? A legjobb haverommal. Megyek, megverem! – Jelentette ki Márk.

–        Nem, nem! Nem mész sehova! – kiabáltam rá. Erre csendbe maradt.

–        Te pedig! –néztem Zitára – három másodperced van, hogy kitakarodj a házamból! MOST! –ordítottam rá. Zita megfogta magát és elment.

–        Márk! Héj, nyugi van! Nincs semmi baj. – mondtam nyugodt hangon. Márk olyan srác, hogyha szeret valakit, azért bármit megtesz.

–        Ha Te nem lennél... –kezdte, de elakadt a szava. Nem fejezte be a mondatot, tudtam mit akar mondani. Nem mondott semmit, csak megölelt. Így álltunk ott. Márk és Zoé a legjobb barátok ovi óta. Amikor először játszottunk együtt, cukik voltunk. Ez egy szoros barátság. Volt, Van és Lesz szoros barátság.

Márk megragadta a kezem és ágyba húzott.

–        Aludjunk Zé! Álmos vagyok, Zita felkeltett, hogy menjünk haza. De mondtam, hogy nem. Erre kitalálta, hogy Te és én együtt vagyunk. Utána mondta, hogy úgyis van neki másik.

–        Shhh.. semmi baj. Felejtsd el. – próbáltam nyugtatni. A következő pillanatban a keze a derekamon volt.

–        Bízol bennem? –kérdezte halkan.

–        Persze.

–        Akkor jó –mondta és közelebb húzott magához. Pár perc múlva pedig a nyugodt szuszogását hallgattam. Majd én is elaludtam. Nekem Ő csak egy barát, igaz?