Elmerültem a szemedben

1.fejezet

     Szeptember eleje, első napom a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában. Nyolcadik félévben meg írtam a felvételit és a fel is vettek. Első sorban a grafika szakra jelentkeztem de a kerámia és a varrás/tervezés is szóba jött. Szerencsére át mentem a rajz felvételin és a pontjaim is elegendőek voltak, hogy bejussak, de az igazat megvallva rohatt sresszes volt az, az évem.
     A nevem Petra, tizenöt éves vagyok és kurva alacsony. Hosszú göndör szőke hajam van és elég basic stílusom. Hét éven keresztül abba a rohadat Karolinába jártam amit mostanáig gyűlölök, senkinek sem ajánlom. Az általánosból csak egy barátnőm jött át a Tömörkénybe, Licsi az, az Laura. Kibaszott nagy szerencsém van, hogy a legjobb barátnőmmel tölthetem a gimis éveimet, komolyan ez nem adatik meg mindenkinek. Jelenleg itt ülünk az friss 9.a-sok termében és várjuk az új osztályfőnökünket.
-Remélem normális lesz. –jelentette ki Licsi enyhe fintorral az arcán.
-Én is…-válaszoltam miközben vissza emlékeztem, hogy milyen szörnyű volt az előző tanárunk.
     Körbe vezettek minket és meg kaptuk az órarendünket plussz az iskolának az egyedi bordó színű nyakkendőjét és a hozzá tartozó kitűzőt az iskola lógójával el látva. Ez után volt egy ismerkedés és meg ismertem egy nagyon jófej srácot, Áront aki tipik ilyen skate boy. Most is nála volt a gördeszkája, már be is jelöltük egymást instán. Aztán ott van még Janka aki egy nagyon aranyos lány, és szerintem jó barátok leszünk. Majd haza engettek olyan fél kettő fele. Licsi és én nagyon közel lakunk egymáshoz szóval együtt mentünk haza biciklivel. Mikor Licsit haza kísértem el köszöntem tőle és gyorsan tekertem haza fele.
     Mivel elég sokáig esett az eső ezért nagyon vizes és csúszós volt a talaj, én hülye meg 100-zal mentem. Éppen egy íves kanyarjött aminek a sarkán volt egy épület és mikor fordultam volna be csak annyit veszek észre, hogy valakivel egymásba mentünk. Mindketten le estünk a bicikliről én rá estem, gurultunk párat és végül egy pocsolyában végeztük mindketten csuron vizesen és sarasan úgy, hogy rajta feküdtem.
-Nem esett bajod? –szólalt meg egy mély fiatal hang. Lassan felnéztem és két gyönyörű szempárt pillantottam meg. Olyan volt mint az óceán, egyszerűen el merültem benne, és úgy éreztem örökké a víz alatt akarok maradni.
-Őm, jól vagy, nem fáj valamid? –Törte meg a kínos csendet miközben bámúltam a szemeit.
-Úristen ne haragudj, annyira sajnálom az én hibám, ugye jól vagy??!! –kétségbe esetten hadartam a szavakat.
–Semmi baj, én jól vagyok, és te?
-É-én is. –és akkor realizáltam, hogy a szembe sávba mentem. –Ó, én hülye… Hiszen a szembe sávba megyek. –csaptam rá a homlokomra. Egyébként hozzá tenném, hogy még mindig a srácon feküdtem.
-Semmi baj, mindenkivel megesik. Akkor le szálsz rólam kérlek? –kérte enyhe mosollyal az arcán.
-Úh, basszus ne haragudj, tényleg. –gyorsan fel pattantam és nyújtottam a kezem neki.
-Köszi.
-Ugyan, ha már beléd hajtottam legalább had segítselek föl. –egymásra mosolyogtunk, és csak néztük egymás szemeit.
-Ja amúgy Bencének hívnak. –törte meg ismét a kínos csendet.
-Engem Petrának.
-Hát akkor Petra, további biztonságos utat. –fel állította a biciklijét.
-Neked is Bence. –és el tekert. Álldogáltam egy darabig és reménykedtem, hogy még találkozni fogok vele. Aztán olyan gyorsan haza húztam mintha az életem múlt volna rajta, hogy minél hamarabb el mesélhessem Licsinek.
     Gyors be toltam a garázsba a biciklin és be rontottam a házba.
-Szia kincsem milyen volt az első nap? –szólalt meg anya a konyhából. –Jó volt, köszi! –csaptam magamra a szobám ajtaját. Le dobtam a táskám és már hívtam is Licsit.
-Na mondjad csajom. –vette fel a telefont.
-Be szarsz mi történt velem. –izgatottságom az egekbe szökött. Mindent el meséltem egytől egyik hajszál pontosan és nagyon örült nekem.
     Kedd reggel, rendes tanítási nap, együtt mentünk iskolába. Első óránk osztályfőnöki az egész normális osztályfőnökünkel.
-Na akkor, álljanak fel! –szólalt meg a tanárnő. Nyitódott az ajtó és egy magas kócos arany barna hajú fiú basic tört fehér színű pulcsiba ugyanazokkal a tegnapi kék szemekkel ott ált az ajtóba.
-Áh, osztály, bemutatom Bencét. Ő is az osztálytársatok lesz az elkövetkezendő öt évben. Bence családja nem rég költözött Szegedre szóval ezért nem tudott tegnap itt lenni. Találkozott a tekintetünk és én ismét elmerültem a kéken fénylő szemeiben. Rám mosolygott és helyet foglalt.
-Ez ő? –kérdezte izgatottan Licsi.
-Igen. –suttogtam. –Úristen, pont olyan helyes ahogy le írtad.
-Igen. –sóhalytottam.