< Érzések és Értékek >

1. rész.

~Cora szemszöge~

10. 09.

A gép landolt a 'szelek városában' ... Chicago-ban. A bőröndjeim átvétele után, ki indultam. Természetesen az idióta bátyám nem várt rám, én pedig azért sem fogom felhívni. Fogtam egy taxit és elmondtam a címet. Egy jó fél órás utazás után az autó megállt Ricky rezidenciája előtt. Kifizettem a taxist majd kiszáltam, a bőröndömmel álltam meg a nagy ház előtt. Utóljára öt hónapja voltam itt.

A ház előtt két autó, - amiből az egyik a bátyámé - és két motor áll. Vajon a haverjai vannak itt? Esküszöm megfojtom, ha azok miatt felejtett el értem jönni! A lépcső előtt megállok és előveszem a telefonom. Majd Ricky nevére nyomva hívom is. Második csörgésre veszi fel.

- Ricky, hol vagy? - kérdezem, már a bejárati ajtót nézve a lépcső előtt.

- Ó, bazdd.. úton vagyok érted, várj meg. Várj!

Eltettem a telefonom és a bőrdzsekim előtt fonom össze kezeim. Egy perc múlva az ajtó kivágódik és elsőként a bátyám szalad ki rajta, de meg is áll. Mögötte még négy másik fiú jelenik meg. Ha jól tudom ők is a focicsapatban vannak. Az egész suli róluk beszél. Még nem igazán találkoztam velük, hiába járok már oda jó ideje. Nekik sok az edzés, én pedig nem keresem a társaságukat.

- Cora... te, hogy? - értetlenűl mutogat.

- A neve taxi. Négy órát utaztam azért, hogy lássam a képed és te nem jössz elém...

- Sajnálom. - jön le a lépcsőn és ölel meg - Hugi, ők is itt laknak. Közösen béreljük a házat.

Egyik szemöldököm felhúztam és pillantottam a lépcső tetején álló négy srácra, aztán vissza Rickre.

Komolyan gondolta? Na mindegy nincs erőm veszekedni... meg idefogok fagyni ha elkezdek vitázni.

- Felőlem. Csak menjünk már be mert idefagyok. - sürgetem és drága bátyám felnevet.

- Látszik, hogy Kaliforniából jöttél.

Lepillantottam a bőröndömre, amit a bátyám értett és egyből fel is vett. Barna haja most is a szemébe lóg. Magabiztos lépésekkel indultam fel a lépcsőn és a négy fiút méregettem, próbáltam emlékezni a nevükre, de semmi. Az megvan, hogy ők mindig együtt lógnak. Isznak, buliznak, csajoznak. De közvetlen közelről még egyikkel sem beszéltem.

A konyhába mentem egy pohár vizért, ők pedig jöttek utánam, Rick lerakta a bőröndöm az emeletre vezető lépcső alján. Vízzel teli pohárral a kezemben fordúltam vissza hozzájuk.

- Nos, kinek mi a becses neve? - kérdeztem meg, mire nagyot néztek.

- Te nem tudod a nevünket? - kérdezte a szőke hajú és hogy még drámaibb legyen a szívére tette a kezét. Tehát ő a humorzsák.

- Utóljára a tavaly tanévben rendezett májusi meccsen láttalak titeket és akkor is a lelátóról.

- Jogos. Én Kris Roys vagyok. - mutatkozik be egy barna hajú, barna szemű, magas srác. Ő néz ki a legértelmesebbnek közülük...

- Oliver West, de neked csak Oli. - kacsint rám a szőke zöld szemű... a humorzsák.

- Marcus Ween vagyok, de csak Marco. - mondja nevét a szőkés barna hajú, kék szemű.

- Ashton Brown. - rendezi le ennyivel a fekete hajú akiről hallottam már, zöldes-kék szemek és tetovált kar. Női ügyeiről hangos volt már tavaly is a suli. Egyik barátnője se birta sokáig lekezelő, flegma stílusát. Nem mellesleg a focicsapat "vezetője".

- Remek. - mondtam, megittam a vizet majd kiöblitettem a poharat. Mindegyik tekintetét érzem magamon.

- Milyen volt az út? - kérdezte Kris.

Nos az út... Felszállok és leülök az egyik ablak melletti ülésre, mellettem ült egy fiú, kb két évvel volt idősebb. Sötétbarna haja és szemei voltak. Folyton engem nézett, méregetett. Többször is megpróbált kommunikációt kezdeményezni... sikertelenűl. Aztán egyszer a fülemhez hajolt és belesúgta, hogy majd találkozhatnánk egyszer. De ez az ajánlat egyáltalán nem egy séta vagy egy buli akart lenni. Én erre csak elővettem a paprika spreyt és a szemébe fújtam. Mit gondolt magáról?? Nem vagyok én örömlány. Ezután az út már csendben telt idefele.

- Jó szar. Egy srác mellett ültem és folyton bámúlt, de elintéztem, aztán már nem bámúlt. - messéltem el nyugodtan.

- Elintézted? - vonja fel szemöldökét drága bátyám.

- Jaa, volt nálam paprika sprey. Na én fent leszek a szobámban.

A fiúkat ott hagyva a szobámba vonultam el. Ugyanúgy van minden ahogy hagytam. Az ágyam melletti éjjeli szekrényről leveszem a távirányítót és bekapcsolom a tv-t . Az ágyal szemben van a tv, ezeken kívűl még van egy sminkasztal, szekrény és egy hinta szék is az ablaknál. Innen nyílik még egy saját fűrdőszoba is - ami most szinte hivogat - . Engedek a csábításnak és gondolkodás nélkűl állok a zuhany alá. A forró víz feltölt és életre kelt.

Mikor kiszállok egyből realizálom, hogy a bőröndöm lent van. És mivel nem fogok egy szál törülközőben szaladgálni a lakásban - amit most kaptam magamra - arról nem is beszélve, hogy tele van a ház fiúkkal, nem vagyok szégyenlős meg semmi... de azért ribanc se! Felkapom a telómat, amit a levetett ruháim tetejére raktam és felhívom a bátyámat. Amit harmadik csörgés után fel is vesz.

- Miért hívsz, egy házba vagyunk, nem? - kérdezi jókedvűen és hallom, hogy a többi felnevet.

- Ha-ha de vicces... Ricky légy jó és hozd fel nekem a bőröndöm, légyszi. Most! - mondtam komoly hangon.

- Jó egy perc.

Amennyire lehet szárazra törlöm a hajam egy törölközővel és megfésülöm. A szobámba vissza lépve a nagy bőröndömet lerakó Asthonnal találom szembe magam. Felegyenesedik és azt hiszem most veszi észre, hogy itt állok előtte... egy törülközőben. Lassan néz végig minden porcikámon, még csak nem is próbálja leplezni, hogy stíröl. Csípőre teszem a kezem, és ez kell, hogy a szemembe nézzen.

Legszivesebben lekevernék neki egyett...

- Folhoztam a cuccod, mert Rick lusta felemelni a seggét. - mondja flegma stílusban.

Remélem egyszer a torkán akad a flegmasága...

- Uhum, kössz. Akarsz még valamit? - kérdezem közönyösen.

- Nem. - mondta, majd ki ment.

Megforgattam a szemem és kerestem ruhát. Aztán kipakoltam a böröndöm tartalmát. Már hiányzott a szobám, sőt, talán még Ricky is. Egész nyáron nem láttam őt, mert dolgoztam anyámék jóvoltából, de őszintén nem is bántam. Jó volt pincérkedni Kaliforniában. Anyámék ott maradtak a cégüknél én pedig haza jöttem tanulni. Otthonomnak mondom ezt a házat mert a bátyám itt van... Vicces, azt szeretem a legjobban, akit néha megfojtanák egy kanál vízben.

Rick olyan nekem mint a másik felem, bármennyire is hülye vagy akármennyire is gyógyíthatatlan a feje. Mindig ott volt mellettem. Vigyázott rám és megvédett. Ő töltötte be életemben az anyai és apai szerepet.