Minden nap ugyan olyan, egyhangú és stb... De ez a fiatal Y/N - chan napjaira nem igaz, ugyan is esemény dús élete minden perce. Rengeteg barátja van, szülei írtózatosan kedvesek vele és még sorolhatnám.
Reggel volt méghozzá egy hétfői reggel. Olyan fél hat körül járhatott az idő, ami azt jelenti, hogy fél óra és ébreszt az ébresztőd. Az ágyadban össze vissza ficánkoltál ami azt eredményezte, hogy sikeresen leestél róla. De te mégsem ébredtél fel.
- Csör, csör!- csörrent meg az ébresztőd.
Mint mindig most is a szívbaj kerülgetett a hangjától. Mikor már vissza nyerted az eszméletedet és vizuáltad, hogy ez már a valóság gyorsan felpattantál a földről és elkezdtél készülődni. Először a fürdőszobába tartottál ahol fogat mostál és megfésülködtél. Miután ezekkel végeztél gyorsan vissza siettél a szobádba felkapni vmilyen hacukát. Isten igazából egy fekete pulcsit és egy zöld nadrágot vettél fel.
- Nem hiszem el!- sóhajtottál fel- Miért van mindig az, hogy felkelek reggel 6 kor, aztán meg 10 perc és kész is vagyok!?- mérgelődtél de végül arra jutottál, hogy elindulsz az iskolába.
Ezért felkaptad a hátadra a hátizsákod, tornacuccod pedig a kezedbe vetted, majd megindultál kifelé. Ételt nem kellett elraknod, mivel a suliban bevagy fizetve ebédre. Annyi kaja meg bőven elég neked, mert nem vagy túl nagy éhenkórász. Na de, kb gyalog 15 perc odaérned a poklok kamrájába, ami ahhoz képest elég kevés idő.
- Megjöttem!- nyitottad ki nagy vigyorral az ajkadon az ajtót.
Osztály termetekben nem volt senki mint mindig, ugyan is sikerült megint túl korán érkezned. Ennek következtében az arcodról a széles mosolyod lefagyott és szomorúan ballagtál el a padodhoz. Szépen kipakoltad a könyveid, tatyódat pedig a fogasra felakasztottad.
- ,, Most mi legyen?" - tanakodtál magadban, és végül azt az ötletet vetetted fel, hogy elmész egyet sétálni az épületben.
