Horvátország, Szlovénia

Lazulás Horvátországban és Szlovéniában

Evi vagyok 13 éves lány vagyok aki életében előszőr fog menni a tengerre.

Első nap

Reggel 4-órakkor keltem mert menni kellett az iskola elé a buszhoz.

Elindultunk és végig untam az utat ami a Lentvai várhoz vezetett előszőr aztán egy iskolához és kis templomokhoz. Ezek után mentünk vacsizni és szár volt és nem is tudtam enni mert Alex és Matyi röhögtettek minket Kingával de amúgy is szár volt a kaja.

Kaja után mentünk a szállásra. Kipakoltuk a cuccainkat és bevittük a szobáinkba. Én Emmával, Kikivel, Böbével és Barbival voltam. Kint fociztunk egy kicsit. A szoba nem a mai stílusú mert egy régi kastélyban voltunk.

A fürdő legalább szép volt de nem volt meleg víz ezért le kellet menni Kingáékhoz fürdeni. Az alvás nem ment annyira könnyen. Mivel Böbe elkezdett röhögni. Az éjszaka lassan telt.

Második nap

Még nem tudom mikor lesz majd szó a b-sekről. De biztos lassan mert biztos csinálnak valami hülyeséget.

Reggel fáradtan keltünk mert Böbe reggel 5-órakkor  ment WC-re. Lassan mindenki felkelt és pakoltunk ki a szállásról mert mentünk 7-óra körül reggelizni.

Most nagyon is jó volt a kaja mert különféle péksütik, virslik és sok kakaó, tea és trópusi lé is volt még ami finom volt.

Ezután útnak indultunk újra Szlovéniába. Alex most is elaludt mert tegnap is. Odaérünk egy újabb templomhoz és megnéztük a várost is. Ezekután elmehettünk egy kicsit csavarogni is a városban Kinga ragaszkodott a ruhaboltokhoz (de ez nem az én kedvenc boltom). Ezek után megint útnak indultunk. 

Megáltunk egy pihenőnél ahol fánkot ettünk és szép tájat néztünk.

Indultunk tovább Szlovénia fővárosába.ott siklóval felmentünk a várba és megnéztük a várbörtönt. Hagytunk ott egy koszorút is. Ezután mentünk sétálni a hidakon és ettünk fagyi is. Ami nagyon jó volt.

Száz évet várva a buszra elindultunk végre Horvátországba. (már vártam)

Mikor odaértünk elált a lélegzetem nagyon szép a tenger. Elfoglaltak a szállást és végre Kingával, Böbével voltam egy szibában.

Este sokáig beszélgettünk. És végül elaludtunk.