Bízz hát bennem /Bakugou X Reader/ BEFEJEZETT ✅

7.fejezet

A korházba érve az orvosok egyből elvitték a (hajad színű) hajú lányt majd egy orvos jött ki hozzánk

-tennék fel pár kérdést önöknek -mondta a nő majd elővett egy tollat
-elso kérdésem. Eszik rendesen a lány? -nézet ránk felhúzott szemöldökkel

-Nem nagyon -mondtuk egyszerre. Nagyon jó barátai vagyunk de Midoriya régebb óta ismeri. Majd a melletem lévő folytatta
-Ha nagyon kérjuk akkor eszik de magától nem hajlandó

-Értem. Ennek van valami oka?

-Szakitott vele a barátja azóta van ez -mondtam a nő kikerekedett szemmel nézet ránk

-Mennyit alszik éjszaka?

-Sajnos nem tudjuk. Míg a koli felújítás alatt van nem nagyon tudjuk őt figyelni -magyarázta Midoriya

-Rendben. A lány volt barátja nevét szeretném kérni -mondta. Ekkor Midoriyával egymásra néztünk. Ugye nem..

-Bakugou Katsuki -mondtuk egyszerre majd nagyot nyeltunk

-Lakcim? -ez kezd egyre furabb lenni..elmondtuk a lakhelyet

-Mire kell ez önöknek? -néztem a nőre

-Ha a lány élete veszélyes vagy sújos akkor a fiú veszélyeztette az életét azzal hogy telibe szarja a lányt -Mivan? Ebből semmit se értek.

-Dehát Kacchan sose veszélyeztetné az életét (Név) nek

-Ezesetben szeretnék kimenni én is a házhoz és a fiúval beszélni.

-Maga orvos vagy rendőr? -kérdeztem. Hát ez vagy agyalágyult vagy kiskorába fejre ejtették

-Mind a kettő. Kötelességem kimenni ahoz a fiúhoz ha egy lány életét ennyire veszélyezteti

-Arra semmi szükség -hallotunk meg egy elég ismerős hangot

-Te ki vagy? -kérdezte az orvos majd a fiú beszélt a nővel

****

(Név) szemszögéből;

Mikor kinyitottam a szemeim hirtelen nagy fényre lettem figyelmes

-Doktor úr! Felébredt -hallotam egy női hangot

-ideje volt kislány -amint kinyitottam a szemem és meghallotam a férfi hangját egyből felültem

-Gio-kun? -néztem rá ő csak elmosolyodott

-Örülök hogy újra látlak. Ez egy kicsit kellemetlen hogy így látlak de legalább látlak -nezett vissza a korlapra
-2 nap múlva haza mehetsz -mondta

-Meddig voltam itt? -néztem ki az ablakon amin át láttam hogy a nap lemenőbe van Japán felett

-4 napja kerültél be. (Név) mond minden rendben? Nagyon kimerültnek látszol még mindig

-Persze. Semmi baj jól vagyok -mosolyogtam a Dr-ra majd kiment

Egész napomat egyedül töltöttem néha beszéltem Minával és beszálmolt a történtekről. Mondta hogy Bakugou ma pépé verte Izukut és hogy Kirishima egész nap furcsa volt. Nem szólt senkihez se és Bakugout is nagy ívben kerülte.
Hiányzik..nem mondhatom azt hogy túl vagyok rajta de nagyon hiányzik és nem bírom nélküle nem akarok nélküle élni

Miután kiengedtek a korházbol egy napot még otthol kellet maradnom. Lelkemre kötötték hogy még 2 hétig ne használjam a képességemet mert akkor csak kárt teszek magamba. Megfogadtam és pihentem. Anyáék üzleti úton vannak így magamat kell el látnom.
Éppen filmeztem amikor egy üzenetem jött

Bakugou:
Délután 5 kor megyek a dolgaimért!

Nem válaszoltam semmit. Sírni támadt kedvem de mivel csak egy órám van így lassú léptekkel mentem fel a szobámba ahol elővéve egy dobozt kezdtem el pakolni Katsuki ruháit. Miért kell ezt csinálnia? Miért nem beszél róla hogy miért szakított? Miért kell...

Eljött az 5 óra így könnyes szemmel léptem a bejárati ajtóhoz 2 dobozzal. Amint kinyitottam a fájdalom egyből belém hasított

-Miért...-a fiú nem mondott semmit csak lerakta a kezében lévő dobozt -miért kellett vége lennie?

-Már nem ment jól -rántott vállat

-Minden jól ment -kezdtem el újból sírni

-Fogd már fel azzal az apró agyaddal hogy Vége! Érted; V-É-G-E! Ne gyere többet a közelembe és hagyj a faszba békén -mondtam. Fájt ahogy ilyen nyugodtan kijelenti hogy vége..

Miután a fiú elment én a földre rogytam és sírtam. Nem bírtam vissza tartani és nagyon nem tudtam felállni se. Elkezdtem hívni Dekut de semmi majd Uraraka...ő se
Rendben akkor marad Kirishima...

-Halo? -szolt bele

-K..kiri -mondtam szipogva

-(Név) minden oké? Tudod mit ne válaszolj azonnal ott vagyok! -majd letette. Nagyszerű...

Elindultam nagyon lassan a konyhába ott pedig kivettem egy kést a fiókbol.

Ha megteszem...jobb lesz -már épp megtettem volna amikor az ajtó kicsapódott

-(NÉV)! -rohant oda Kirishima és kiütötte a kezemből a kést -Megbolondultál? Nehogy már megöld magad -ölelt szorosan magához -sird ki magad nyugodtan -kezdte el simogatni a hajamat aminek hála zokogni kezdtem. Nem tudom mennyi idő telt el amikor a nappaliban ébredtem

-Jó estét hercegnő -szolt egy hang. Kinyitottam a szemem és akkor bizonyosultam a ténnyel hogy én bizony Kirishimán fekszek