Xiaoven Oneshots

Az Isteni melódia

Fluff
Highschool Au Xiao

Xiao egy ember volt, aki sohase gondolta volna, hogy egy lantjáték ilyen szinten el tudja varázsolni

Xiao ember volt, egy átlagos 17 éves iskolás fiú. Egyszer még amikor fiatal volt meghallotta, hogy egy furcsa idegen, gyönyörûen játszik a lanton. Xiao még vagy órákig hallgatta volna a gyönyörû harmóniát, de egyszer csak az idegen eltûnt. Xiao szomorú volt, hogy még csak a nevét se tudta meg a zenésznek. Xiao fejében nagyon sokáig a hosszú hajú fonatos fiú járt, meg akarta ismerni. Valami furcsa érzés kelett kezett benne a fiú láttan, amit még ô sem tudott elmondani. Ez az érzés lassan elmúlott, ahogy teltek az évek.

Ez az eset már 3 éve történt. Xiao még mindig emlékezett a lantos fiúra. Egyszer egy nap az iskola felé menet meghallotta ugyanazt a melódiát amit 3 évvel ezelôtt hallott. Rohant a hang után, hogy végre újra láthassa a zenészt. Megpillantotta a fiút egy fa tetején ülve almát majszolt és eközben játszotta a gyönyörû melódiát.
Xiao még egy ideig nem akarta megzavarni a fonott hajú fiút csak csodálta milyen szép és hogy a szél körülötte mintha csak neki fújna. A lantos befejezte a darabot és megpillantotta a zöld hajú fiút egy bokor tövében aki valószínûleg ôt figyelte. A zenész leereszkedett a fáról és odament a meglepôdött fiúhoz, aki nem akarta hogy észre vegyék.
Szia láttom tetszett a muzsika amit játszottam. Ürölük, hogy vannak még olyan emberek akik így értékelik a zenét.
Xiao szó nélkül nézte a mosolygó fiút, aki valamiért nagyon boldognak látszott.
Ventinek hívnak. Egy zenész vagyok aki itt a közeli kocsmában szokott általában játszani. Téged, hogy hívnak?
Xiao egy pillanatig még döbbenten nézett, de utána válaszolt a fiúnak.
Xiaonak hívnak.
Itt tanulok a közeli iskolában. Az idefele vezetô úton meghallottam ezt a szépséges dallamot és rögvest odasiettem.
Venti mosolyogva válaszolt
Oh köszönöm a bókot nagyon rendes tôled!
Xiao az órájára pillantott és meglátta, hogy késésben van.
Hé Venti mit szólnál, ha iskola után találkoznánk ugyanitt?
Rendben örömmel, akkor itt.
Xiao felkapta a táskáját és rohanva elfutott. Viszlát Venti!
Viszlát Xiao.

Iskola után Xiao azonnal a parkba szaladt, ahol találkozott a zenésszel.
Venti egy mosollyal az arcán várta.
Xiao végre itt vagy már vártalak! Mondta Venti boldogan.
Sajnálom egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam.
Oh semmiség már elôkészítettem egy dallamot, amit szívesen eljátszanék neked, persze csak ja szeretnéd.
Igen! Nagyon örülnék neki.
Venti eljátszotta a dalt Xiaonak, aki ismét el volt ájulva a csodálatos játéktól.
Egy kis szünet után a fonatos megszólalt.
Kérsz egy almát esetleg?
Xiao igennek válaszolt Ventinel és a fiú odanyújtotta az almát.
A fekete hajú fiú megszólalt miközben majszolta az almát.
3 évvel ezelôtt ugyanitt láttalak miközben játszottál a lantodon, csodálatos volt! Csak amikor odakartam menni eltûntél.
Venti mosolyogva válaszolt.
Igaz mostanában elég keveset játszottam itt a parkban, de bármikor meglátogathatsz a kocsmában, ha szeretnél.
Xiao szintén rámosolygott Ventire.
Igen úgy lesz!
A fiúban újra lángra gyúltak azok az érzések, amit 3 évvel ezelôtt érzett. Boldog volt Venti mellett és remélte ez így is marad.

Kezdett beesteledni miközben a fiúk beszélgettek. Xiaonak indulnia kellett ezért elbúcsozott Ventitôl.
Legyen jó éjszakád Venti! Örülök, hogy találkozhattam ma veled.
A lantos fiú ugyanígy érzett Xiao iránt.
Legyen jó éjszakád Xiao!
A két fiú elbúcsozott egy mástól és hazamentek.

Xiao napjai ezentúl boldogsággal teltek. Vicces, hogy csak egy szimpla melódia megtudja változtatni egy ember életét.