úgy tűnik, itt maradok már,
könyöklő, gyűrt fecni,
amit hanyagul odébbdobnak,
miután halkan elkezdtek nevetni.
maradok a sarokban egy beszáradt festék,
könyv, amit a kezedbe nyomtak, hogy tessék,
az egyik naplódban fél oldalnyi emlék,
félzokni, ki tudja, mire kell – kellek még.
egy beszélgetés egy nyári éjszakára,
egy valami random gyereknek a száma,
egyetemi tanár csacsogó kislánya,
vagy egy utánam maradt számla.
maradok az első plátói szerelmed,
vagy aki még anno sehova se kellett,
volt padtársad, aki meghozta a kedved,
aztán mást találtál, ha gondoltál egyet.
maradok egy apró domb a hátad szélén,
kerek kő tenyérkén, kincs a tenger mélyén,
faragványnak hagynak előkelő sztélén;
gondosan bepakolt sufni a kert végén.
úgy tűnik, maradok. valakinek kellek,
kérem még az érzést: valaki szeretget.
maradok tisztuló, vallásos eretnek,
kérem a melegét a puha kezednek.
(2022. 11. 30., szerda)
YOU ARE READING
Százszorszép
PoetryAhhoz, hogy megismerd magad, fel kell fedned a belső rétegeket, ez elengedhetetlen. De hogyan fogjunk hozzá? Néha egészen furcsa módokon akarunk ide eljutni, mintha a lábujjaidat akarnád megnézni és ahelyett, hogy lehúznád a zoknit a lábadról, kilyu...
