Eltelt néhány hónap mióta kimondtuk a végleges döntést kettőnkkel kapcsolatban.
Az igazság az , hogy megint úgy csináltuk , mint mindig. Ő elmondta mit tett , én pedig nem válaszoltam neki többet.
Elmesélem a történetünket , ami hosszú évekkel ezelőttre nyúlik vissza.
/2018/
Nyári szerelem volt a miénk , ami ugye az esetek többségében katasztrófális véget ér , nos ez alól mi sem voltunk kivétel. Csodásan indult , túl jól ahhoz , hogy sokáig tartson. Hamar kialakult az a kapcsolat közöttünk , hogy mindent meg tudtunk beszélni. Egymáshoz fordultunk , ha bármi probléma ért minket. A csillagokat ígérte , de többet tett annál , hogy lehozta volna őket , föléjük repített. A szívem hevesebben vert , a pulzusom megemelkedett a közelében , de meg is nyugtatott , ha arra volt szükségem. Kölcsönös volt. Legalábbis így gondoltam , addig a napig. Egy pár napja furán viselkedett , mindig dolgozott és egy nap kaptam egy üzenetet. Szünetet szeretne tartani. Azt hiszem mind tudjuk ez mit jelent , húzzuk az időt , tápláljuk a másikban a reményt , aztán egyszer csak kimondjuk a végszót. Amint ez meg történt a világom elcsendesedett , mintha megszűnt volna létezni. Találkoztunk meg párszor próbáltuk helyre hozni , de minden nap után , amit úgy töltöttem vele , hogy már nem volt az enyém egyre rosszabbul éreztem magam. Rá jöttem jobban szenvedek így , mintha soha többet nem beszélnék vele. Minden létező platformon letiltottam , minden szálat elvágtam , ami hozzá fűzött egykor. Két hónap múlva megvolt a szakmai vizsgám és rá majdnem két hétre elköltöztem a városból. Nem tartott már ott semmi , menekülni akartam. Négy évig éltem az új életemet , amit tökéletesen olyanra formáltam , amire mindig is vágytam , de ugye nem lehet mindig , minden kerek és tökéletes. Mindennap éreztem , hogy hiányzik valami az életemből. Mindennap éreztem valami megmagyarázhatatlan ürességet , amint megálltam és nem csináltam semmit.
Ért néhány csapás az évek alatt és mindig oda jutottam , hogy nem vágytam semmi másra csak arra , hogy Ő mellettem legyen.
Megígértem magamnak , hogy soha többet nem adok esélyt neki arra , hogy megsemmisüljek a távozásakor. Meghiúsult ez a tervem , amint felkeresett és elkezdte újra építeni a lelkivilágom. Én pedig újra ugyanaz a 18 éves lány voltam , aki először bele szeretett. Újra a világom közepévé vált és azt hittem örökké fog tartani , hogy ezúttal más lesz minden , de az igazság az volt , hogy közel egy évig úgy mozgatott , mint egy bábot. Én voltam az ő tökéletes menedék pontja , ahova bármikor vissza térhetett , ha elfáradt , mert Én mindig vissza vártam és mindig reméltem , hogy ez után más lesz minden és maradni fog. Olyan volt mint egy tornádó , ahol megjelent pusztítást , könnyeket , szenvedést hagyott maga után mégis minden alkalommal elkezdtem újra építeni a városunkat , amit először ugyan ketten építettünk fel mégis az én dolgom volt , hogy egyben tartsam. Annak éreztem , mert ha nem tettem volna ott maradtam volna a romok alatt és ezt nem engedhettem meg magamnak.
Köszönöm , ha elolvastad. Millió puszi❤️
