T.I.L.O.S.

1. fejezet

Luis

~Ott vagyunk a játszótéren. Ahogy öt évvel ez előtt is. Veszekedünk, de nem rémlik már min és egyszer csak eltűnik, én pedig akár hol keresem, nem találom. Pedig én ki akartam vele békülni, mert hülye voltam és megsértettem, de már a házukban sem találom. "Miattad ment el." -viszhangzott a fejemben megállás nélkül és kapkodva vettem a levegőt. Egyszer csak egy hangra figyelek fel, pontosabban az Ő hangjára, ahogy azt kérdezi tőlem: "Mi van? Csak nem szerelmes vagy belém, hogy ennyire hiányzom? "Undorító buzi" ?"

Majd felriadtam. A levegőt csak úgy kapkodtam, mintha valaki elvenné tőlem azt és hajam végéről az izzadságom cseppekben távozik az ágyamra.
Öt éve hogy a legjobb barátomat megbántottam, egy olyan mondattal, amitől a hideg is kiráz mostanra. Hisz meleg vagyok, és talán akkoriban túl fiatal voltam ahhoz hogy megértsem a melegeket. Miután a szüleimnek beszámoltam arról, hogy nekik bizony nem lesz unokájuk, melepetésemre nem lett belőle nagy felhajtás, elfogadtak és így kicsit könnyebben ment. Az iskolában is felvállaltam, ott már kissé gázabb volt a helyzet, de barátaim ez után is maradtak. Már csak annyi hiányzott, hogy a illetékes, aki miatt rájöttem, tudjon róla. Ezzel viszont akadt pár problémám, vagyis inkább szabályaim, amiket nem szívesen szegnék meg.

1. és legfontosabb: Soha többé nem állok vele szóba. -de majd később kifejtem-

2.: Ha véletlenül újra találkozok vele, olyan bunkó leszek, mint még soha.

3.: Nem tudhatja meg, hogy a kiskori én, beleszeretett az anno legjobb barátjába

Az iskolából szerencsére csak két hónap maradt, így most el vagyok havazva a beadandókkal és vissza van még egy sorsdöntő kosármeccsem is. Szerencsére a meccs csak egy hónap múlva lesz, így addigra biztosan kész leszek a tanulni valókkal, viszont addig is edzés minden másnap van. Ma is egy ilyen nap van és én messze nem vagyok olyan kipihent, mint kellene.

Reggel sikeresen elkészültem és már indultam is Jackson-hoz. Csak egy utcára lakik tőlem és a kosár miatt nagyon jóban lettünk. Igazából most ő az az ember, akire az életem is rábíznám, ott volt mikor mélyponton voltam és mikor a legboldogabb voltam az elmúlt egy évben és ez fordítva is így volt.

Eléjük érve írtam neki, hogy ott vagyok és perceken belül már jött is ki.

-Jó reggelt! -köszönt nagy mosollyal, mint mindig

-Reggelt'. -köszöntem én is magamhoz híven -Hallod?

-Ha mondod. -válaszolt

-Hogy vagy te ilyen boldog minden reggel? Melletted úgy nézek ki, mint egy csődtömeg.

-Nos, barátom. A boldogságom titka a reggeli futás és a barátnőm -vigyorodott el

-Ááh! Sejthettem volna, főleg abban a tudatban, hogy a boldogság csak külső hatások eredménye, mint minden más érzelem is. -mosolyodtam el én is. Aztán nem sokára a gimi elé érkeztünk, hol utunk elvált a másikétól, mert ő a barátnőjéhez sietett, en pedig az iskola melletti kisboltba, mint minden reggel. Olyan kiszámítható vagyok már, hogy néha magam is meglepődők rajta. Szóval szokásomhoz híven, vettem reggelit és ütődött barátomnak is, hiszen folyton elfelejti, de amit a polchoz értem ahol a szendvicsek sorakoztak, megláttam valakit. Pontosabban rémálmaim főszereplőjét, vagyis nem tudom biztosra, mert háttal volt nekem, de az alakja, a haja mind ugyan olyanok voltak, bár lehet megint csak képzelődöm, hiszen öt éve nem láttam és biztosan ő is változott. Aztán megfordult és aggódásom is abba maradt, csak egy kis srác volt.

Mielőtt ismét képzelődnék, gyorsan megvettem a reggelit és a vizemet is, aztán már futhattam órára, ami jelen esetben tesi volt. Az edzőnkhöz képest a tesi tanár egy szörnyeteg volt. Mivel balszerencsénkre tanárnőt kaptunk -aki imád gimnasztikázni- olyan seggünk van, mint Kim Kardashian-nak. A segg torna végeztével hulla fáradtan indulhattam matekra, viszont óra közben ki kellett mennem.

Éppen kezet mostam a dolgom végezte után, mikor is bejött egy felsőbbéves a mosdóba.

-Áh, Szia Luis. -köszönt, de mivel nekem semennyire sem sikerült emlékeznem erre a fiúra, bár kosarazik ő is kissé kínosa megkérdeztem a nevét, -Levi- de ő ez után is folytatni akarta a beszélgetést,

-Figyelj, lehet kicsit őrülten fog hangzani, de mivel te a fiúkhoz vonzódsz, így muszáj megkérdeznem. -mondta, mire én csak figyeltem amit kérdezni készül -Milyen érzés, ha a fiúkat szereted? -kérdezte

-Nem tudom. Ugyan olyan vonzalmat érzek a fiúk iránt, mint régen a lányok iránt, ez számomra természetes. Bár az elején teljesen más volt és fura is egyben, de ez csak az én tapasztalatom. De miért? -kérdeztem

-Ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek, akkor elmondom. -mondta, majd bólintottam. -Szóval az a helyzet, hogy lehet meleg vagyok, viszont nem nagyon tudom hogyan kéne cselekednem, hiszen szerintem bejön nekem egy srác. -hadarta el

-Várj, neked nem barátnőd van? -kérdeztem értetlenül

-De. És ez a problémám.

-Nos, akkor hanyagold a túlgondolást és csináld azt amit eddig. Ha egy idő után még mindig bejön neked a srác, akkor dobd a csajt és légy boldog. -adtam szerintem életem legegyértelműbb válaszát az idősebbnek

Miután sikerült ebben megegyeznem vele, mindketten mentünk órára. Az iskola szerencsére hamar végetért, így ebéd után mentünk is edzésre. Levi is kosaras, de mivel van két év köztünk, nem jön velünk meccsre. Pedig irtó jól játszik, ami persze a magasságának is köszönhető volt. Mondjuk én sem panaszkodhattam a 178 cm magasságommal. Iskola és edzés után már nem terveztem semmit, de Levi meg akart hívni engem és a barátaimat magához. Bár mondtam neki, hogy fáradt vagyok és amúgy sincs kedvem menni, ő ragaszkodott hozzá.

Igazából furcsáltam a maiakat tőle, de elengedtem, mert túl fáradt voltam agyalni ezen is. Jól éreztem magam a társaságában, elég egy vicces fazon azt meg kell hagyni. Rendeltünk pizzát és horrort néztünk egészen délután öttől este tízig, aztán haza mentem legjobb barátommal karöltve.

-Hallod te még mindig Liam-be vagy szerelmes? -kérdezte Jackson

-A legnagyobb valószínűséggel igen. Miért?

-Csak mert Levi úgy nézett rám, mint aki meg akar ölni engem.

-Mivan? Mikor? -kérdeztem

-Mikor majonézes lett a szád és én letöröltem a kezemmel, azán megettem. -mondta /a pizzán volt a majonéz/

-Mert amúgy tényleg félreérthető, bár tőled már megszoktam. -mondtam. De tényleg, egyszer sütit ettünk és konkrétam lenyalta az arcomról a tejszínhabot, de ez nálunk már természetes, hiszen úgy tekintünk a másikra, mintha a testvérünk lenne

Ez után tisztáztuk még, hogy soha semmi nem lesz köztem és Levi közt, maximum távolság és szépen lassan elváltak útjaink és én egyedül folytattam a sétát. Mikor viszont már majdnem a szomszéd ház előtt voltam, megláttam egy autót. Gondoltam biztosan valaki megvette a házat, bár nem tudtam róla, hogy eladó lenne.

De mikor végre haza értem, anya fogadott 2000 wattos mosollyal.

-Megjöttem! -kiabáltam, mutatva hogy itthon vagyok

-Szia kincsem. El sem fogod hinni kik lesznek az új szomszédaink! -mosolygott anya

-Ha nem minimum Billie Eilish, akkor nem hat meg. -mosolyodtam el én is

-Szerintem jobban fogsz örülni, mint annak az Istennőnek.

-Naa. Kivele már és örülök, hogy te is belátod, hogy őt a mennyből küldték le. -mondtam

-Liam-ék! -mondta. És ahogy kimondta, nekem lefagyott a mosoly az arcomról és legszívesebben kiugrottam volna a csukott ablakon.