Menedék

Második fejezet.

-Jimin szemszögből -

Eommának nem fogadtam szót, ugyan is nem öltöztem ki. Csak egy egyszerű farmert húztam fel meg egy jó nagy pulcsit és a Conversemet. Ennyi nem szoktam túl öltözni. Jungkook is hasonlóan öltözött fel. Bár mondjuk megkérdezte, hogy mibe jöjjön. Én csak is azt feleltem, hogy lazába. Bár mondjuk nagyon fura, hogy jön velem valaki. Sose vittem még magammal senkit. De meg bízom Jungkook-ban hiszen barátok vagyunk. A barátok megbíznak a másikban.

Mehetünk?- kérdezem meg őt. Hiszen, én már rég fel húztam a cipőmet. De ő ezt nem mondhatja el magáról. Bólintva jelez, hogy készen van. -El mentünk Eomma. - Kiabálom be neki a konyhába, mindig ott van.

Jó jó. Vigyázzatok magatokra.- Kiabál vissza Jungkook vissza kiabál egy okét.

Már úgy egy jó tíz perce, hogy sétálunk csendben. Végül én vagyok az aki meg töri a csendet.

Kéne valamikor csináljunk közösen a egy covert mit szólsz?- rá nézek.

Jó tetszik az ötlet. Már én is gondolkodtam rajta. Az ARMY-k tuti, hogy örülnének neki.

Nos abban biztos vagyok. - az arca olyan mint mint aki akar valamit mondani de nem meri.- Valami baj van?

Nem nincs.- Hazudik.

Biztos?- próbálkozom hátha el mondja magától, míg nem robbanok fel.

Még mennyi idő míg oda érünk?- tereli a témát.

Még úgy egy öt perc kb. - Innentől nem beszéltünk míg oda nem értünk. - Meg jöttünk. - Ez egy híd ami igazából a víz partnál vagyunk csak rá lehet látni ez a Han- folyó. Ide egyszer jöttem mikor is történt az az eset. Pár éve ugyan azon a napon vissza jövök.

Miért jössz ide mindig?- ül le.

Mert itt szoktam mindig át gondolni az egész esetet. Újra és újra fel teszem magamnak ugyan azt a kérdést de sosem találok rá választ. - le ülök mellé.

Melyik az a kérdés?- néz rám kíváncsian.

Miért pont én? - érthetetlen fejet vág. De látszik rajta, hogy akar valamit mondani.

Az élet nem válogat kit tesz tönkre.- Adja meg a választ amit én is tudtam.

Mi van akkor ha nem a sors tesz tönkre hanem egy ember?- nem tudom ez így honnan jött.

Az az ember is a sorshoz kapcsolódik. Ahogy telik az idő talán boldog befejezés vár vele vagy csak is a szenvedést okoz egész életedben. De ezt neked kell, hogy döntsd. Mesélj milyen is ő valójában?- itt el mosolyodom ugyanis most meg vagy.

Nagyon jó barát. Nyuszi mosolya van, egy igazi égi meszelő. Nagy az egoja de emellett. Mindent meg tesz értem. Képzeld még hazáig cipelt is. Csak egy a probléma vele.- mosolyog egész végig kivéve mikor a végére, kiakadt egy kicsit.

Mi az, hogy van vele gond? Most mondtad , hogy rendes és még cipelt is haza. Te hálatlan.- Olyan ki oktatóan beszél de játékosan. Végig röhögtem az egészet erre ő is mosolyog. - Na mond mi a gond vele.

Egy jó nagy hazug, ez vele a probléma. - Mondom ki a szemeibe nézve.

Miben hazudtam?- Fordít maga felé és a szemeimbe néz.- Most te vagy a fontos és nem én. 

Most is fontos vagy. Tudom, hogy van valami amit nem mondasz el nekem. Ismerlek téged nagyon jól.- Nem lepem meg a válaszommal. Úgy látszik nagyon mérlegeli a dolgokat. Remélem most már nem akarja tagadni ugyanis innen már nincs menekvés.

Sajnálom....- Fel állok. Indulnék el. - Várj.

Mégis mire? - meg állok.

Mit vársz tőlem?- hát ez tényleg hülye.