Én ezt nem akarom...a folytatás (Manuel ff)

2. (részben 18+)

Manuel szemszögéből:

Lefoglaltam egy asztalt,egy gyönyörű étteremben,és ezzel terveztem meglepni Fannit.Amikor odaértünk,gyorsan kiszálltam az autóból és kinyitottam életem szerelmének az ajtót.Az étterem ajtaján belépve egy pincér fogadott minket,aki odavezetett az asztalunkhoz.Majd megrendeltük a vacsorát és közben a jövőbeli terveinkről beszélgettünk.

------1 órával később------

Hazafelé tartva megálltunk egy szántóföld mellett.

-Miért álltunk meg Kincsem?  -kérdezte Fanni

-Hát...gyere velem és megtudod!  -mondtam,majd kiszálltam az autóból

Felnyitottam a csomagtartót és leültünk egymás mellé.Majd szép lassan és szenvedélyesen elkezdtem csókolgatni és haladtam egyre-egyre lentebb.

Fanni szemszögéből:

-Ez biztos jó ötlet szívem?  -kérdeztem,de nem utasítottam el a csókjait

-Miért?Fáj valamid?  -kérdezte,és abbahagyta egy pár pillanatra a puszilgatást

-Nem,csak attól félek,hogy meglát valaki!

-Ne aggódj!Senki sem jár erre ilyenkor!

-Rendben.  -mondtam és átültem az ölébe

-Ne tudd meg,hogy mennyire vártam már ezt baby!  -mondta,úgy hogy az már szinte őrjítő

A számról átment a nyakamra,és enyhén megszívta,amibe belenyögtem.

-Tudom,hogy te is akarod!  -mondta és benyúlt a ruhám alá,és a bugyim vonalánál simogatott

-Nagyon hiányoztál már!  -mondtam és levettem a pólóját

-Te is nekem baby...  -mondta és megmarkolta a fenekem

-Ahw...  

A fenekemről átvándorolt a keze a ruhám zipzárjára.Bele telt egy kis időbe,amíg sikerült levennie rólam,de a lényeg,hogy sikerült.A kezeit már a melleimen éreztem.Ott elidőzött egy kicsit,majd szép lassan lekerült rólam a bugyim is,és róla is a nadrág.

-Elmondhatatlanul gyönyörű vagy!  -mondta,miközben elhelyezkedett bennem

-Kérlek légy óvatos!  -figyelmeztettem

-Az leszek,ne aggódj!Nem hagyom,hogy bármi bajod essen!  -mondta és miközben mozgott bennem elkezdett csókolgatni

Kb 5 perc telt el,és levegőért kapkodva váltunk el egymástól.

-Menjünk haza,mert a kisfiúnk már biztos hiányol minket!

-Igazad van!  -mondtam,majd felöltöztünk és útnak indultunk haza

-----Otthon-----

Ezekre az esetekre,ha el kell mennem itthonról van előre bekészítve tej a kisfiúnk számára,és ez most sem volt másképpen.

Amikor hazaértünk Ábel és Peti is aludt,a babaszoba foteljában.Irtó aranyosak voltak.Átvettem Petitől Ábelt aki idő közben felébredt és amíg Manuel kikísérte a babycsőszt,addig megetettem a kisfiamat.Mire visszaért Manu addigra sikerült visszaaltatnom a kisherceget és nyugodtan mehettünk fürdeni.

A fürdőszobába érve Manuel már anyaszült meztelenül várt,mert szeretünk együtt fürdeni,és ez ma sem volt máshogy,szóval megvárt.Gyorsan ledobtam én is a ruháimat és bementem a zuhanyba életem szerelme mellé.

-Remélem nem fájt az akciónk kincsem!  -mondta és magához húzott

-Nem,nagyon élveztem...és arra gondoltam,hogy akár moost folytathatnánk egy kicsit!  

-Oha baby...mindenre számítottam csak erre nem!

-De ha nem akarod akkor...-nem tudtam befejezni,mert kiesett a kezemből a mosakodó szivacsom,amiért lehajoltam...

De amikor lehajoltam,éreztem,hogy Manuel már elhelyezkedett bennem,szóval,hagytam neki,hogy azt csinálja,amihez ért.Kiakartam egyenesedni amikor...

-Mi a baj kincsem,nem jó?

-De,csak már fáj így a derekam!

-Oh,neharagudj!  -mondta,majd felkapott és újra belém helyezkedett és folytatta amit félbehagyott

Kb 5 perc múlva letett,majd kiszálltunk a zuhanyból és felöltöztünk.A pizsamám,az egy hosszú póló volt és egy bugyi.

-Ebben akarsz aludni?  -kérdezte Manuel kikerekedett szemekkel

-Igen,miért?

-Sose aludtam még úgy,hogy felállt,de most asszem ez megváltozik!

-Olyan hülye vagy!  -mondtam és megpusziltam

Miután végeztünk a fürdőben,megnéztük,hogy minden rendben van e Ábelnél,majd lefeküdtünk mi is aludni.