Pandora (avatar ff.)

◇⊙○¤Új barátság.¤○⊙◇

Mire felkeltem Lo'ak már eltűnt, Neteyam pedig elment Kirivel és Tukkal sétálni, úgyhogy én is felkerekedtem.

Hívtam egy Ilut és kiúsztam a zátonyon túlra. Igaz nekem nem szabadna odamenni, de ezt most nem volt kedvem betartani.

A tenger itt is gyönyörű volt. Én viszont még mindig nem éreztem úgy hogy ide tartozom.
Az Ilutól megtudtam hogy itt él a száműzött Tulkun testvér pár, akikről azt mondják hogy navikat öltek és még a saját fajtájukból is megöltek párat. Nhiluának és Payakannak hívják őket. Amit viszont nem értettem, hogy miért tennék ezeket meg ha nincs rá semmi indítékuk? Övék a tenger, a navik pedig mindig kedvesek velük.

Ezen gondolkoztam, amikor felbukkant egy nőstény Tulkun. Az állatok mind menekültek előle. Én még csak meg babonázva néztem. Mikor ránéztem tudtam hogy ő Nhiluna, de nem zavart. Tudtam hogy csak félre értik.

Még is hallottam a hangját, amit szokás szerint értettem is.

-Miért nem menekülsz el, mint az állatok?

-Miért meneküljek el? Nem vagy te másokra veszélyes. Látom rajtad. Seyka vagyok. A te nevedet pedig tudom.

-Már meg sem lepődöm. De nem kéne felmenned levegőért?

Ez után még rengeteget beszéltünk. Szinte minden nap kementem hozzá.

◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇⊙○¤○⊙◇

Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy most hagyom abba a könyvet. De rájöttem hogy túl nagy fába vágtam a fejszém, és egyszerűen nincs elég energiám és ihletem.

Úgyhogy üzenem mindenkinek aki eljutott idáig, hogy ha már nekem nem ment fejezzétek be magatok Seyka kalandjait.

Még egyszer sajnálom.