1. キInkabb a kanapeキ

166 4 1
                                    




A koncert vegere ertunk , en nagyon elveztem es ahogy elnezem Jun is csillogo szemekkel nezte a levunolo 4 sracot.

-Gyere Jun , gratulaljunk nekik!- Fogtam emg csuklojat es elhuztam a szinpad moge ahol a fiukat lattuk lihegve.Elso sorban Jun Gustival olelkezett szoval en gondoltam addig lepacsizok a tobbiekkel , de amikor Tomhoz ertem o behuzott egy olelesbe. Meglepödem, de én is vissza öleltem. Szemem sarkábol láttam hogy Bill nem a legboldogabban néz rank. Talán féltékny. Tom elengedett, és ö is meglepodve bocsánatott kért és kinosan elment a férfi mosdoba. Utána meg mentem volna Billel is lepacsizni.

-Gratulá- mondtam a kezemet felemelve a pacsira készülve de Bill csak elment melletem. Mi ütött ebbe fiuba? Megbeszeltük  a többiekkel hogy nem varjuk meg a mások konzertjét és inkabb haza megyünk. Otthonra még rendeltünk egypár pizzat. Pár ora mulva ugy döntötunk hgy lefekszünk, mindenki el volt fáradva. Èn ma nem felejtettem el szerencsére a pizsamamat és mar kuckoztam volna is be a fotelra mikor hallotam hogy Tom megszolal a konyhábol:

-Ha segitesz elrakni ezeket a tányérokat aludhatsz nálam.-

-Miert akarnek?- neztem ra ertetlenul

-10..- kezdett el szamolni a fiu . en kippattantam a kanapebol es rogton mentem neki elpakolni. Miert áltam fel? Kérdeztem magamtpol. De most tényleg... beraktuk a tányérokat a mosogato gépbe és megindultam a fiuval felfelé. Ö még elment fürdöbe rendberakni magát, addig én kinyitottam ajtot és az ablakot hogy szellöztessem a szobát. Miért ennyire rumlis ez a gyerek? Már csak az ágyán telefonoztam, megirtam apunak hogy itt alszok és csak holnap délre érek haza. Egyszer csak Bill jelent meg aszoba ajtala elött.

-Bocsanat hogy ilyen bunko voltam a konzert utan, csak.. fáradt voltam. Ha szeretnél tudsz nálam aludni, nagy itt a kupi..- Mondta miközbe körbenézett a szobában.

-ö Hát.... az a szitu hogy már Tomnak megigértem hogy itt alszom..-Mondtam a tarkomat vakarva.

-Ja.. ok.- vonult el gyorsan a fiu a szobájába köszönés nékül.

-neked is jo éjt..- monndtam unottan. Még egy picit telefonoztam, mikor megláttam hogy Tom már kjön ki a fürdöböl és mellém veti magat az ágyra. Egymás szemeibe bámoltunk mikor megtörte a kinos csendet.:

-Mivan? Jó éjt puszit us kérsz?? Csak menj aludni, és háláld meg hogy velem TOM-mal aludhatsz, fordult el.

-Miert? Megtennéd ha azt mondom hogy igen?-

-ALUDJ! és menj visza a kanapéra,idegesito vagy-

-há oke..- már álltam volne fel mikor Tom megfogta a kezem és maga mellé huzott.

-vedd már a szarkasztikát.- mondta , mielott elkezdett a hajammal jatszani. Istenem mint valami csecsemo . par perc utan mikozbe probaltam aludni egy kezet ereztem a derekam kore fonodni , Tom szorosan magahoz huzott es nyamogott kozbe valamit almaba

-Muuumam muuou.- Azt almodja hogy tehen vagy mi? meg jo hogy a hajamat nem kezdi el ragcsalni , borzaszto vele alduni , jobban at kellett volna gondolnom . Legkozelebb maradok a kanapen eskuszom . majd elnyomott az alom.


○〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜〜○

HLB - Tom változatWhere stories live. Discover now