Prológus

14 0 0
                                    

Mindig is az átlagos szomszédlány stílusú lány voltam. Semmi feltűnőség. Nem igazán érdekelt sosem mások véleménye, mindig úgy éltem, ahogyan a legjobbnak gondoltam. Ezért is volt számomra is meglepő mikor az ország egyik legnagyobb feltörekvő sztárja bevallotta nekem, hogy szeret. Már évek óta voltunk legjobb barátok és ennek már legalább másfél éve. Azóta nem csak az ő lépesit figyelik a fanok árgus szemekkel, hanem az enyémeket is.

Minden koncertjére elkísértem. A backstageből hallgattam a dalait mindig és csodáltam azt, hogy honnan hová jutott. Egészen ma estig. Épp a kedvenc dalom énekelte mikor Zoli a menedzsere megjelent mellettem.

- Laura beszélnünk kell! – mondta a fülembe.

- Mi a baj? – kérdeztem majd átvettem a felém nyújtott telefont és egy világ omlott össze bennem – Azonnal el akarok tűnni innen! – jelentettem ki felforduló gyomorral – Mondd meg a security-seknek hogy most azonnal menekítsenek ki innen! – feszült meg az állkapcsom.

- Laura...

- Nem – emeltem fel a kezem – Te is tudod, hogy nem én leszek ez a lány! – mosolyogtam keserűen.

Két security-s állt mellettem miközben a kijárat felé sétáltunk, de előtte még megálltunk az öltözője előtt ahová bementem a kabátomért és hagytam egy cetlit.


Végeztünk. A képek magukért beszélnek! – L."

Naplemente RómábanWhere stories live. Discover now