Amint el mentek a könnyeim folytak az arcomon. Nagyon érzékeny vagyok, de nem tehetek róla..
Heeseung egyedül hagyott engem egy idegen lány miatt. Levegőnek nézett..pedig olyan közel álltunk már egymáshoz. Lehet igaza volt Sunghoonnak..és én nem hittem neki
Úgy döntöttem hogy haza szeretnék menni így elindultam a tanáriba hogy elkéredzkedjek haza, mondván hogy rosszul vagyok.
A földet nézve mentem előre, amikor egy mellkasnak ütköztem
-Sunghoon?-néztem fel az illetőre
-Sírtál? Talán Heeseung miatt?-nézett rám. Gondolom látta a felpuffadt szemeimet. Bólintottam egyet.
-Én megyek tovább. Köszönöm Sunghoon hogy próbáltál figyelmeztetni, és sajnálom hogy nem hallgattam rád.-indultam el mellette, de kezemnél fogva megállított
-Hova mész? A termünk nem arra van-állt be elém
-Haza kéredzkedek. Pihenésre van szükségem
-Minek kéredzkedsz, ha el is szökhetsz? Gyere!-húzott maga után, majd futni kezdtünk-Lógjunk el a suliból együtt!
Azt hittem hogy megutált
Nem volt nagyon más választásom, úgyhogy mentem vele.
Egy kis séta múlva oda is értünk a parkba, és leültünk egy padra
-Mit csinált Heeseung?-tette fel a kérdést Sunghoon
-Semmit, nem az ő hibája. Csak túl érzékeny vagyok, ennyi
-Hát jó, tudom hogy ő csinált valamit szóval ne is próbáld azt mondani hogy nem. Na mindegy ha nem akarsz róla beszélni akkor gyere-állt fel, majd nyújtotta a kezét
-Haza szeretnék menni-néztem rá
-Akkor gyere-fogta meg a kezemet, majd felhúzott a padról, és elindultunk hozzám-Megyek veled! Lehet hogy azt gondolod hogy most nem szeretnél társaságot de hidd el hogy sokkal jobb ilyen helyzetben ha van valaki veled, főleg ha az a valaki elfelejteti veled a problémáidat, és én most ezt szeretném tenni szóval nem ellenkezhetsz-mosolygott rám, én is elmosolyodtam. Jól esett hogy törődik velem
Heeseung szemszög:
-És akkor erre van a torna terem-vezettem el az utolsó helyre Hyejint
-Köszönöm Heeseung-mosolygott rám édesen
-Szívesen Hyejin, ja és ott van a lány öltöző-mutattam a lány öltöző ajtajára
-Köszönöm! Egyébként ott hagytad azt a lányt, nem esik neki rosszul?-kérdezte
-Biztos nem, szerintem meg érti, amúgy is ez nem nagy dolog!-legyintettem
-Ahogy érzed
-Suli után eljössz velem a suli előtti kávezóba?-tettem fel a kérdést
-Nem látom akadályát-mosolygott ismét
Haeun szemszög:
Amikor hozzám értünk leültünk filmezni. Vittem az asztalra rengeteg nasit, meg persze üdítőt, illetve levittem egy plédet magamnak, mert valljuk be pléd nélkül nem az igazi a filmezés
Magamra terítettem a takarót, majd leültem a kanapéra, Sunghoon pedig mellém. Elindítottunk valami dokumentum filmet mert azt dobta fel előszőr a netflix
Körülbelül 30 perce nézhetjük a filmet, de már unom és el is fáradtam, ezért lecsuktam egy kicsit a szemeimet. Sunghoon ezt gondolom észre vette mert a fejemet a vállára hajtotta. Nem szerettem volna így lenni vele ezért felemeltem a fejem és inkább néztem tovább a filmet, amin Sunghoon eléggé meglepődött.
Heeseung szemszög:
-Most veszem észre hogy nincs itt Haeun, valaki esetleg tud róla valamit?-kérdezte hirtelen az osztályfőnök Haeun helyére nézve. Fel sem tűnt eddig hogy nincs itt
Biztos csak rosszul volt és haza ment
-És a táskája itt van ahogy látom-nézett a táskára az osztályfőnök, majd körbe nézett
Akkor hol van? Ha a táskája itt van akkor csak nem otthon van..
-Hyejin kimennél a mosdóba megnézni hogy ott van-e? Ha nincs ott akkor valószínűleg haza ment..-sóhajtott a tanár. Hyejin csak bólintott egyet, majd ki is ment.
10perc múlva vissza jött..
-Átnéztem az összes mosdót de egyikben sincs-ment vissza a helyére
-Rendben, köszönöm-köszönte meg a tanár, majd folytatta az órát
-Te tudsz valamit róla?-jött oda hozzám Hyejin szünetben, de fogalmam sem volt miről beszél
-Tessék?-néztem rá értetlenül
-Hát Haeunról! Ti jóba vagytok gondoltam tudod hogy hol van, de akkor tévedtem
-Annyira nem vagyunk jóba..-feleltem, majd elgondolkoztam..ezt nagyon elrontottam..
