Avatar: Ketten a világ ellen (Avatar/Neteyam ff)/valószínű befejezett/

Part 1.-Másik bolygó

-El kell szöknünk.-kezdtem el csomagolni a húgom és az én cuccaimat.

-De...De miért?-rémült meg Brooklyn.

-Anyáék miatt! Bármire képesek lesznek ha itt maradunk...akár meg is ölhetnek...-gondoltam bele. Apáék elakartak minket vinni valami emberhez aki különféle kísérletet akart velünk végezni. Akár bele is halhatunk...

-Hidd el nem lesz baj.-vigasztaltam Brookot.

-Biztos?-nézett rám sírós szemmel.

-Tuti! Na gyere pakoljunk. De csendben!

Kb 15 perc telet el és már készen is voltunk. Tudtam, hogy hova kell mennünk.

-Mehetünk?-kérdeztem meg a húgomat.

-Persze csak egy perc.-válaszolta majd elment és elhozta a kedvenc maciját amit még kiskorában kapott.-Mehetünk.

Kimásztunk az ablakon a húgomat a hátamra vettem és úgy mentünk tovább. Mivel még csak 8 éves volt és sovány így könnyen elbírtam.

-Hova megyünk?-ásította.

-Majd meglátod.-gyorsítottam be.

Meg is érkeztünk a helyre. Reméltem, hogy nincs itt senki. És nem is volt.

-Mi ez?-nézett körül Brooklyn.

-Apa itt dolgozott és van egy hely a Pandora. Oda fogunk elmenni. Ott senki se zavarhat.-vázoltam fel a tervet.

-Elmegyünk egy másik bolygóra? Olyan, mint egy kaland?-csillant fel a kicsi szeme.

-Mondhatni! De ezt vedd fel, mert ott nem az az oxigén van, mint itthon.-pakoltam be a repülőbe a cuccokat. Feladtam rá a maszkot és magamra is.

-Gyere szállj be.-emeltem és raktam be a húgomat.

-Tudod, hogyan kell vezetni?-kíváncsiskodott.

-Igen! Apa megtanított.-nyomtam meg egy gombot és fel repültünk.-Stacy vigyél Pandorára.

-Hello Amelia és Brooklyn.-köszöntőt minket Stacy a önvezető robot.-Indulhatunk?

-Igen!-válaszoltam. És fel is repültünk.

-Még, hogy tudod vezetni, ha?-nevetett ki a húgom.

Kb 2 óra múlva meg is érkeztünk. És kiszáltlunk a járműből.

-Itt is vagyunk.-tártam szét a kezem.

-WoW ez gyönyörű!-nézett körbe Brook.

-Na gyere!

Mentünk az erdőbe igazából nem tudom hova gondoltam csak lesz itt valami falu vagy ilyesmi.

-Pisilnem kell!-ált meg Brook.
Majd félre ált és elvégezte a dolgát. Közbe én valami hangot halottam.

-Gyere a hátam mögé.-utasítottam a húgom ami idő közbe végzet.

-Ki van ott?-jött egy hang.
Mi vagyis én nem mertünk válaszolni.

-Megölek!-fenyegetett.

-Futás!-kiáltottam a húgomnak.

Elkezdtünk futni, de semmi esély nem volt a menekülésre, mert akié volt ez a hang az elfogott és megkötözött.

-Apa vannak itt valakik!-lépett közelebb hozzánk.-Emberek! RDA-sok vagytok?-emelte fel ránk az ijàt.

-Mi?-jött oda a férfi is.-Amelia? Brooklyn?

-Öhm...-nem tudom ki ez a férfi és, hogy honnan is tudta a nevem. De később beugrott valami. Apám sokszor hozott engem és Brooklynt a Pandorára azért is akartam ide jönni.-Jake?

-De jó, hogy újra látlak titeket.-kezdet el kikötözni minket.-Bocsátsatok meg!

-Ja semmi baj.-álltam fel.

-Apa ezek kik?-nézett furcsán az apjára a srác.

-Jaj be se mutattalak. Lo'ak ők itt Amelia és a kis húga Brooklyn. Amelia, Brooklyn őt itt az egyik fiam Lo'ak.-mutatott be.

-Hello!-köszöntünk egyszerre a húgommal.

-Mi járatba erre? És hol van az Apátok?-érdeklődött Jake.

-Öhm...hát...-vakargattam a tarkómat.

-Na gyertek!-fordult sarkon Jake mi meg követtük.
Láttam a húgomon, hogy zavarban van így felvettem.
Meg is érkeztünk egy kis faluba.

-Neytiri! Itthon vagyunk!-kiáltott be Jake.

-Ohh ilyen korán?-és meglátott minket.-Amelia! Brooklyn hogy hogy itt? Na mindegy! Gyertek be!
Beljebb léptünk. Nagyon kicsi koromban voltam itt. Semmi sem változott.

-Gyertek üljetek le.-mondta kedvesen Neytiri.

Mi így is tettünk. Majd elkezdtem mesélni, hogy miért is jöttünk.

-Ennyi.-fejeztem be.

-Ez durva.-kerekedett el Jake szeme.

-És miért ide jötettek?-feszengett Neytiri.

-Kiskoromban mikor még apám normális volt ugye imádtunk ide jönni. És ezért meg így nagyobb korában is megszerettem volna mutatni ezt a helyett Brooknak.-régebben apám Jakel dolgozott csak ő ugye Jake Avatar lett és mivel anyám terhes volt velem így apám vissza ment inkább a földre, de sokszor vissza jártunk. Majd később Brooklynnal is.
Majd láttam, hogy gyerekek jöttek be. És megtorpantak.

-Amelia?-nézett rám Neteyam. Vele találkoztam csak mivel. Még Lo'ak előtt, mert ő még akkor nem született meg később meg kicsi volt. Ès csak 1 év közöttünk.

-Neteyam!-öleltem meg.

-Honnan ismeritek egymást?-kérdezte Lo'ak akivel az előbb ismerkedtünk meg.

-Ameliával régen sokat voltunk együtt.-engedett el Neteyam.-És a kis Brooklyn, de nagyott nőtèl.-simogat meg a húgom fejét.

-Akkor a többi gyerekemet is bemutatnám. Ő itt Kiri, Tuk és az előbb már megismertétek Lo'ak.-mutatott rájuk.-Ők meg Amelia és Brooklyn.

-Mi van veled Neteyam?-kérdeztem tőle, mert már nagyon rég nem láttam őt.

-Nagyon semmi. Veled?

-Sok minden, de később elmesélem.- ígértem meg neki.

Neytiri mondta, hogy nyugodtan vacsorázhatunk náluk. Majd adtak nekünk egy maruit.

-Nem akarok itt lenni.-sírta el magát Brook.

-Jaj hugi. Nem lesz semmi baj.-öleltem meg.

-Megígéred, hogy sose hagysz el?-nézett fel rám.

-Megígérem.

Majd elküldtem aludni. És gondoltam, hogy megkeresem Neteyamot. Az ikránjànál találtam meg őt.

-Szia!-mentem oda hozzá.

-Amelia szia!-fejezte be az állat tisztítását.

Hello!

Itt is van az első rész. Remélem tetszik, ha igen akkor vote-oljátok es írjatok hozzászólt. Legyen szép napotok/estétek.
🥰💙🥺