Apokaliptikus szerelem

Terv

Az ajtón Bella és Anna esett be.
- Gyorsan tegyünk valamit az ajtó elé, az anyám az any....
Mondtad Anna a könnyeivel küszködve.
( Anna anyja a tanárnő volt)
- Mi történt??
- Anya kapott egy hívást és azt mondták neki hogy mennyünk a legközelebbi bunkerhez mert nagyon nagy baj van, de mikor a házakhoz értünk nyakon harapta az egyik diák.
Anna már a földön fekve teljesen eszeveszett módon sírt, ekkor az ablakban megjelent a tanárnő. A szemei vérben úsztak és ütötte az ablakot. Hogy ezt Anna még véletlenül se lássa én és Ethan a fürdőbe vittük őt amíg a többiek le takarták az ablakot.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz a tudósok biztos találnak rá egy gyógymódot és vissza hozzák anyádat.
- Ethan jól mondja! De addig nekünk ki kell tartani, nem tudod hol van a legközelebbi bunker?
- De! Innen gyalog 2 nap.
- És merre?
- Nyugatra és valami lila ember rajzot kell követni ami lehet táblán, fán, úton bárhol.
- Már nyugodt vagyok, vissza mehetek a többiekhez?
- Igen
Anna kiment de nagyon furcsa volt szóval megkértem Bellát hogy figyeljen rá mert a végén még csinál magával valamit. Bár próbáltam nyugodtan kezelni ezt az egészet de belül én is nagyon féltem és ez a testemre is hatással volt.
- Hé Natus
- Igen?
- Jól vagy? Nagyon remeg a kezed...
- Nem nagyon szarul vagyok, mégis hogy lennék jól ebben a helyzetben?
- Igazad van. Én sem vagyok a legjobban, de te még itt vagy nekem és most csak ez számít.
Megfogta a kezem és kaptam egy ölelést ami aztán csókolózásra váltott.
- Mennyünk mondjuk meg a többieknek hogy holnap útnak indulunk!
Szakítottam meg az érzelmes pillanatot.
Miután kiléptünk az ajtón láttuk hogy a fiúk az ajtó elé tettek két íróasztalt meg egy ágyat. A házban lévő összes ember rettegett.
- Kérlek figyeljetek rám! Én és Ethan
azt tartjuk a legjobb ötletnek hogy holnap útra kelünk és megyünk a legközelebbi bunkerba.
Normális vagy? Mondta egy fiú hátulról....