Gasoline |Han Jisung ff.|

1. Rész

 Az utolsó dolog amire emlékszek az az, hogy elsőként betöröm a célt jelző hirdetőtáblát, majd elvesztem az autó felett az irányítást, és utána minden sötét...

 De kezdjük az elején. Akiko Shu vagyok, 19 éves vagyok, és Tokióban születtem. Eredetileg menedzsmentet tanultam, ám mellette igencsak elsajátítottam az autószerelés tudományát is édesapámtól. Na igen, itt kezdődtek a problémák, apám mint később kiderült elég elfajult dolgokba keveredett, ezért kb 1 évvel ezelőtt lecsukták. Ha ez még nem elég, amint kiderültek a mocskos ügyei, az egész család nevét elásta nemcsak Tokióban, hanem szinte egész Japánban. Ekkor jutottunk édesanyámmal arra a döntésre hogy ideje költöznünk.

Ki is néztünk egy egész takaros házat Dél Koreában, azon belül is Szöul külső részén. Csendes, háborgatatlan környéknek tűnt, ezért is költöztünk végül oda. Őszintén, nekem nem feküdt annyira ez a költözés dolog, hiszen minden amit kialakítottam itt Tokióban, az autók, a hírnév, a hatalom, mind megy a levesbe. De muszáj voltam egy szó nélkül belemenni, sőt még boldognak is tettetni magam, ugyanis ha anyám előtt kiderült volna, hogy gyorsulási- , és egyéb illegális autóversenyeken veszek részt... el sem tudom képzelni hogy mi lett volna akkor, főleg ha még az is kiszivárog hogy a hőn áhított tudást az autószerelésről is erre használtam fel.

 Mivel nem tudott senki a kis versenyeimről, és az azon használt autókról, ezért nem vihettem el magammal mindet, a kedvencemet sikeresen átszállíttattuk az új lakásunkhoz, viszont a többi autómnak új gazdát kellett keresnem. Mindegyikre találtam egész hamar vevőket, de előtte természetesen minden saját gyártású tunningot kivettem belőle. Az autókkal egész sok pénzt kerestem, így Szöulban is lesz elég fedezet új autókra. Vagyis nagyon reméltem hogy lesz is szükségem új autókra. És láss csodát, imáim meghallgatást nyertek egyhamar

 Miután elköltözünk, berendezkedtünk, majdnem kész voltunk a ház testre szabásával, már csak az én szobámat kellett lefesteni, így elmentem festékért. Amikor kiértem a boltból 2 doboz szürke festékkel, megláttam 2, a huszas éveit taposó srácot a kocsim körül.

-Bocsi, segíthetek? -értem oda a srácokhoz, mire mind a ketten rámkapták tekintetük. Japánban se rosszak a pasik, de itt...

-Segíthetsz, előkeríthetnéd ennek a csodának a tulaját -Nézett engem majdnemhogy megvetően a barna hajú, de flegma.

-Ohh, várj, előkeresem magam -köptem vissza a szavakat, ha ő így én is így.

Majd előlépett a másik srác, szöszke haja volt, pufi arca, leginkább egy mókushoz vagy hörcsöghöz tudnám hasonlítani. A tarkóját vakargatva kínosan felnevetett majd megszólalt.

-Bocsáss meg Minho miatt, néha egy igazi fasz. Csak csodáltuk az autódat, nem sűrűn fordul meg egy ilyen szépség Szöul utcáin.  Mustang GT 500, ha nem tévedek?

-Igen az,  egyik kedvencem -ejtettem meg  egy halványabb mosolyt. Ez a srác máris szimpatikusabb.

-Han Jisung. -nyújtotta a kezét miután bemutatkozott.

-Akiko Shu. -ráztam meg a kezét.

-Japán vagy? -kerekedtek kicsit a szemei.

-Igen, nemrég költöztünk erre a környékre. -Majd ismét végignéztem a srácokon, mind a ketten hol rám hol az autóra néztek, ekkor támadt egy elvetemült ötletem. 

-Oi, elvigyelek titeket egy körre? Meglátjuk, lehet még vezethettek is -lengettem meg a kocsikulcsot az ujjamon. Erre mind kettő fiúnak átfutott egyfajta csillogás a szeménk.

-Szivesen elfogadjuk e kecsegtető ajánlatot! -Szólalt meg azonnal Han, mondom, szimpi a srác.

Beraktam a festékesdobozt a kocsiba, majd ismét eléjük álltam.

-Na, kié az anyósülés? -és ez volt a szikra a benzinre, elkezdtek veszekedni. Egy ideig hallgattam, jót szórakozva majd megszólaltam 

-Mi lenne ha először Han, aztán Minho ülne elől? -nagy nehezen belementek. 

Beültek, én beindítottam az autót, és fel is morajlott a motor csodás hangja. Itt még nem is tudtam mekkora kalandba csöppentem.