Gasoline |Han Jisung ff.|

2. rész

 Beültek a kocsiba, bekötötték magukat. majd rám néztek, ezzel jelezni hogy indulhatunk. Beindítottam az autót, majd amikor felmorajlott a motor, egy kellemes bizsergés járta át a testem. Imádom. Han ült mellettem, így viszonylag alaposan fel tudta térképezni a műszerfalat, ami eléggé át lett rendezve tetszésem szerint. A nitro gombja alaposan el volt rejtve a kormány bal oldalán, így esélytelen hogy meglássa. 

-Merre menjünk srácok? -néztem hátra rájuk.

-Kifele az elkerülőnél van egy terület ahova senki sem jár nagyon, ott meg tudod mutatni milyen gyors is a kocsi! -szólalt fel Minho, valamivel már kedvesebb hangon.

-Akkor irány arra! -kanyarodtam ki a parkolóból, és az elkerülő felé vettem az irányt.

 Amint elértük az elkerülőhöz, Minho elmagyarázta hogy tudok könnyen eljutni arra a területre amit az előbb említettek. Arra vettem az irányt. Tényleg nem járt arra nagyon senki se, pár csöves, pár alkesz, 1-2 tinédzser, de senki más. Egyenlőre elég szimpatikus a hely. 

-Mindenki be van kötve rendesen? -néztem oldalra, majd hátra a két fiúra, akik csak bólintottak.

 Amikor jelezték hogy igen, letapostam a gázpedált és nekiindultam. Sikerült egész jól feltunningolnom az autóm, szóval igencsak rövid idő alatt képes felgyorsulni akár 180-ra is. Így történt ez most is, ám nem mentem el 180-ig, csak a szimpla 120-ig hogy ne legyen annyira szembetűnő hogy nem gyári beállításos az autó.

-Azta..-csúszott ki Han száján ez az aprócska kis szó pár perccel később.

-Te aztán értesz az autókhoz meg kell hagyni! Ennek nem csak a külseje csodás hanem a belseje is! -áradozott Jisung, ami meg kell hagyni kissé aranyos volt. Egy halvány mosolyt is megejtettem ennek a gondolatnak.

 Tovább hajtottam a dombok között húzódó úton, ami egészen kihalt volt. Vagyis teljesen. Még egy madár se jött szembe velünk, ami azért meglepő. Amint láttam egy aprócska beugrót, azonnal lassítottam és félre álltam. 

-Na, akartok vezetni ti is? -ez volt az a kérdés amit később meg is bántam meg nem is, de most ne erről folyjon a bájcsevej. Amint feltettem a kérdésem szinte egyként vágták rá a válaszukat jelző "Úristen igen!" -t. Így hát kiszálltam és magam helyére engedtem Hant. Amint beültem és bekötöttem magam, bólintottam neki hogy megvagyok, indulhatunk. Amint azt tudomásul vette, abban a pillanatban taposott a gázra, ami nem is lenne baj hogyha nem egy olyan autóról lenne szó, ami direkt versenyzésre lett felfejlesztve. Az autó motorja felmordult és hihetetlen ütemben gyorsult fel 0-ról 120-ra, majd 140-re, majd 160-ra és így tovább egészen 220-ig, ugyanis automata stop rendszer is van benne, ami a nitro bekapcsolása nélkül nem engedi tovább gyorsulni az autót. Ebben a pillanatban 2x is fohászkodtam a jóistenhez, 2 külön dolog miatt. Az első az az volt hogy ne tűnjön fel neki hogy mégis milyen gyorsan érte el az autó a kívánt sebességet, a másik pedig az volt hogy észre ne vegye a nitro ki- és bekapcsolását elősegítő kis vörös pöcköt. 

-hihetetlen ez az autó Akiko! -rá se kellett néznem, a hangjából hallottam hogy mosolyog. Tehát ő is szeret vezetni. Erre a gondolatra ismét egy kajla mosoly csúszott ajkaimra, majd rávezettem a tekintetem. Erősen az útra koncentrál, viszont testtartásából egyáltalán nem ez jön le. Félkézzel éppenhogy tartja a kormányt, másik kezével a sebváltót fogta. Basszameg, az a látvány ahogy kidudorodnak az erek a karján amikor sebességet vált. Asszem beleégett a fejembe. Úgy örökre.  Minimálisan megráztam a fejem hogy visszakerüljek a jelenbe, ahol Minho éppen magyarázott valamit az autóval kapcsolatban.

-Látszik hogy jó kezekben van ez autó. -ez volt az a mondat amire végre fel tudtam ocsúdni csodás gondolataimból. 

 Hirtelen elkapott egyfajta gyanakvó érzés Minho mondata után, miszerint átlát rajtam, de ezt gyorsan el is vetettem. Han még mindig ment és ment előre majd egy kicsit szélesebb útszakasznál lekapta a kezét a sebváltóról, ami azonnal áttért a kézifékre. Ha azt mondja valaki hogy ez a srác, ismétlem, ez a srác, aki a világ legártatlanabb bárányának néz ki, így tud vezetni, és még driftelni is tud, szerintem lendületből képen röhögöm. Amint 180 fokos fordulatot vett az autó, meg is állt. Én csak pislogtam mint hal a szatyorban. Nem igen akartam elhinni azt ami az előbb történt. Majd gondolataimból ismét az egyik férfi hangja rángatott ki. 

-Lino, te jössz! -csatolta ki magát, majd átengedte helyét az idősebbnek (látszik hogy idősebb már na...)

  Az említett személy elfoglalta helyét a volán mögött, majd rámnézett. Én még mindig az előbb történtek hatása alatt voltam, így csak egy apró bólintással jeleztem neki hogy indulhat. És ezzel a lendülettel meg is indultunk visszafele. Rajta is látszott hogy rutinos vezető, ám közelsem annyira magabiztos a kormány mögött, mint a szőke. Visszatérve a szőkére. Hihetetlen volt amit leművelt. Annyira könnyeden, már-már hétköznapiasan rántotta be a kéziféket, és tekerte a kormányt mintha ezt csinálná minden nap. Ezen, és hasonló gondolatok tömkelegével élveztem a vissza felé vezető utat. Amint visszaérkeztünk a bolt elé kiszálltak a srácok, velük együtt én is.

-tényleg mesés ez az autó Akiko! Köszönjük hogy megmutattad! -mosolygott rám Jisung.

És ez volt az a pillanat amikor úgy éreztem imáim meghallgatást nyertek. Nem vették észre.

-ugyan, semmiség! -mosolyogtam vissza rájuk. És már indultak, amikor elsétáltak mellettem, Han majdnem hogy suttogva elejtett egy mondatot. De úgy hogy én biztos halljam. És a mondat hallatán mi tagadás kicsit felszaladt a vérnyomásom.

-Hajnali fél 2-kor kint a elkötőnél lévő parkolónál. Ajánlom figyelmedbe. -megejtett még egy félmosolyt, majd elsétált Minhoval. Otthagyva engem lesokkolva, és vagy egy tucat kérdéssel.